Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
lehet álmodni, én már csak tudom, hiszen egy időben kézimunkázás közben engem is csak az álmodozás éltetett... A Bandi élete nem volt ilyen sima, göröngytelen. Azt hiszem öten, vagy hatan voltak egy mezőségi kisbirtokos család gyerekei. Lány csak egy volt, fiú a többi. Apjuk hamar meghalt, apró kis anyjuk nyilván sokat küszködött számos gyerekével, de azért sorra taníttatta őket. Bandi az első világháború végén érettségizett, s abban az eléggé zavaros időben már nem tanulhatott tovább. Hamvába holt éppen nem volt, elvállalt mindent, ami adódott: volt házitanító, meg tisztviselő is. De mihelyst lehetett, beiratkozott a teológiára, s igyekezett mellette a legszükségesebbet megkeresni. Még zongoraórákat is adott, két leckével mindig a tanítványa előtt járva. Sikerült, pap lett, de az embernek egy kicsit az volt az érzése, hogy bármi más is lehetett volna, ha arra van lehetősége. Szóval, nem volt az elhivatottak közül való, s nem is lett soha az. Lehet, hogy ő is azt vallotta, hogy először magyar, azután pap - és református. (A mamája katolikus volt.) Párfogója nem sok lehetett, Tordosra kinevezték, nem választották. Megnősült, elvett egy gyógyszerésznőt - úrinőt. Sokat nem beszélt erről a házasságról, az asszony vált, kiment Bécsbe. Már ott voltam, amikor jött a hír, hogy diftériában meghalt. így lett Bandiból ismét nőtlen ember, egy nagy üres parókiában, mert az asszony, amit hozott, bútort, miegymást, azt el is vitte. Magyar család, akivel egy kicsit összeszokhatott volna, nem volt. A tanítónőivel - mint említettem - nem jött ki. Ha nem akart egyedül lenni, hát kiment az állomásra Ilonkáékhoz, így sikeredett az Emivel való ismeretség. Tordoson a papi jövedelemmel nem lehetett hallelujázni, s bár azt nem mondhatnám, hogy Szabó Endre kergette volna a pénzt, sokféle munkát vállalt mellette. De ez inkább izgő-mozgó, nyüzsgő természetére jellemző: filiákat (leányegyházakat) vállalt Piskin, óraadást az Ocskay gyerekeknél, meg másoknál is. Az Emivel való ismeretség után az ilyesmire éppen az ő lakásuk lett alkalmas hely. De hát Szabó Endrében még ennél is több kukac mozgott. Megpályázott egy svájci ösztöndíjat, de még ő maga sem tudta szerencséjének okát adni, hogyan adta rá áldását a kolozsvári püspök. Talán nem volt kéznél éppen más, aki valamicskét tudott volna franciául. Elment tehát Genfbe, ám Eminek nem fogadott örök hűséget. De Emi maradt a szívében örök hűséggel, és gyűjtögette szépen kitartóan a stafírungra valót, ami majd egy papnéhoz méltó lehet. Volt vagy három könyve: Marlitt: A pusztai királykisasszony, Heinberg: Álmok kertje, Eschtrinter Natália: Diadal. Bölcs és okos gondolatokat is gyűjtött, és néhány szép szerelmes leányverset. Időnként kapott és írt levelet Bandinak, ünnepekre, névnapra, finom süteményes csomagocskákat küldött, amiről tudta, hogy Bandi szereti. Bandi valamiféle kollégiumba került, voltak ott papok, tanárok, még egy tanárnő is, de mind Magyarországról, ő volt az egyetlen erdélyi. Itt aztán 170
