Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
Tordos Nálunk csak a székely körvasút döcögött, Brassónál át kellett szállni accelerátra (gyorsvonatra), de csak Tövisig. Ott ismét személyre, mert a gyorsított nem állt meg Tordoson. Egész éjjel le nem hunytam a szemem. Délelőtt érkeztem Tövisre, de onnan csak másfél-két óra múlva indult a személy, amivel tovább kellett volna mennem. Szürke, nyálkás, esőre szomorodott idő volt. Egy vegyes vonat éppen indulóban volt Piski felé. Gondoltam egyet, inkább elmegyek ezzel, mint annyit várjak a másikra. Csakhogy valamivel nem számoltam, amit nem is tudhattam. A vegyes vonat minden állomáson kitolatott, visszatolatott vagy háromszor, vagonokat kapcsoltak le és utána, mindezt olyan kényelmesen, hogy egy idő után az én vonatom, amire nem volt türelmem várni, hozzá képest gyorsnak tűnve robogott tova mellettünk. Késő délután volt, mire lekászálódott Miss Európa Tor dósnál a vonatról, ahol már sűrűn esett az őszi eső. De a forgalmista elébem jött, bevitte a kosaramat az irodába, mert hát ő, a tiszteletes sógora volt, s engem rábíztak, mert neki aznapra Piskire kellett mennie. Már szekér is van, örvendezett: itt a román bíró, az bevisz a faluba. Az eső egyre sűrűbben esett, de volt a bírónak egy olyan nagy, soha nem látott fekete esernyője, amilyen csak Szent Péteré lehetett Mikszáthnál, s igen jól elbújhattam alatta én is. A faluba érvén itt-ott asszonyok álltak ki a kapuba, s a bíró odakurjantott nekik: „hozom a tanítónénijüket!'' „Tanítónéni" is maradtam végig Tordoson, még a hetven éves nagyanyóknak is. A szekér a falu közepe táján levő iskolánál - egyben tanítói lakás - állott meg. Most még elárvultán állt magában, csak a konyhájában lakott egy kicsi- kis öregasszony, a kurátorné nagyanyja, Éva néni. Az éjszakázást sohasem bírtam, az éjszakai vonatozás pedig még jobban meggyötört. Kábán léptem a konyhába, de a másik pillanatban már szokásomhoz híven leltároztam: testetlen, szürkére öregedett ágy, kecskelábú asztal, szúette lóca, kis fejőszékek, rozsdás tűzhely, piszok és tyúkketrec-szag. Első benyomásnak elég lehangoló, pedig ez csak a kezdet volt. Jöttek a kíváncsi asszonyok, s egy félórán belül már ismertem elődöm minden bűnét, nyomorúságát. Hogyan szűrte össze a levet a román ficsúrokkal, milyen betegséget szedett fel, s azóta Szatmárban már gyereket is szült... Tiszta szerencse volt, hogy csak beszéltek-beszéltek, s tőlem semmit nem kérdeztek. Jött a kurátorné is, mindjárt vitt magukhoz, s mivel más kívánságom nem volt, mint pihenni egy kicsit, megvetette saját egyetlen ágyukat, s én lefekhet- tem. Az ágynemű tiszta, piros kockás de nem frissen húzva, egy kicsit lúdbő- rözve ugyan, de elaludtam. 163
