Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban

Hát kesztyűm az éppen volt, a hócipőm is jó régifajta meleg, de a hátamon béleletlen kötött kabátka. A nap ragyogott, csillogott a hó, a lovacska rázta zörgőit, siklott a szánkó. Isten biza jó volt, kipirult az arcunk, és a vásár is megérte. Mert az nem is vásár, hanem inkább vidám búcsú volt.

Hóemberépítés, Lizica, Zina és Dávid Gabriella (1933. december 27.)

A város szinte tobzódott a hangulatosnál hangulatosabb, lármásnál lármá- sabb téli népszokásokban. Volt „csillagjárás", „háromkirályok", amolyan bet- lehemes-féle. Ekébe fogott, papírszalaggal díszített fiatalok szántották végig a havas utat, hogy jó termés legyen. Volt olyan hajnali ostorpattogtatás, hogy ijedten szaladtam az ablakhoz, pedig itt is csak a jó termés ügyében buzgól- kodtak a legények.

Vízkeresztkor a város kicsije-nagyja, összes pópája, ministráns gyereke, vízhordó szamara, kutyája, macskája ott toporgott a Teleazsen jegén. S a nagy vigasságot még az is fokozta, hogy egy kis szamárcsikó nagy busa fejével éppen engem vett célba, s próbált volna felöklelni, s nekem el kellett szaladnom előle. A gyáva kis szamár egy nálánál is gyávábbra akadt...

Iorga egy saját szerzeményű történelem könyvével, és a szokásos háromujjú kézfogásával kívánt boldog újesztendőt, közben megkérdezve, meg va- gyunk-e elégedve, nincs-e valami panaszunk.

Még egy esküvőre is elmentünk, nem meghívottként, a kíváncsiság vitt el a gazdag cujkagyáros lányának esküvőjére. A görögkeleti esküvő igen látványos, és egyben szórakoztató. Ott mindenki jókedvű, nevet, fecseg. Koronát is

152