Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban

tettek az új pár fejére, mézesbort kóstoltattak velük. Ezt mind a pópa művelte, s a résztvevők bele-beleszóltak, nevetgéltek. A ceremónia eléggé kiadós, de nem unalmas, annyi szent.

***

Egyre csak havazott... Óriási pelyhek szinte játékosan kergették egymást, s mindent beleptek. A háztetőket, a fenyőfákat, a szilvafák meg, mintha virágba borultak volna. Szép volt a fehér város és tiszta. A lányok kezdtek visszaszállingózni. Két újjal gyarapodtunk. Iorga szólt, hogy írjak Udvarhelyre, onnan szívesen fogadna még lányokat. írtam Gábri néninek, s így került ide két volt kintlakó osztálytársam, Kovács Mária és Szabó Judit. A nagyszobában telepedtek le, ott volt hely bőven.

De a sok hónak megjött a hidege is. Tüzelőnk volt bőven, a pince tele volt felfűrészelt vastag hasábfával, s ha nem volt elég, amit reggel felhordott Juon meg Eliza, hozhattunk magunk is. Ennek ellenére a nagyszobában valamivel hidegebb volt, mint a többiben, s Rodika meg Clemance egyre fáztak, különösen éjszaka. Úgy gondolták, jobb lenne nekik is a paravánban. De a paraván kicsi volt, már hármunkkal is „telt ház" volt. Tehát menjünk mi ki Mariannái, s ők jönnek a helyünkbe. Ezt azonban mi „nem értettük", s így kénytelenek voltak másképp intézkedni. A Mariann ágyát az ablakhoz, az enyémet majdnem a cserépkályhához tolták, és a kettő közé beszuszakolták a sajátjaikat, szorosan egymás mellé. Szívük szerint azonnal kipakoltak volna bennünket a helyünkről, de ehhez nem volt elég bátorságuk. A professzor úr gyakran megkérdezte tőlünk: kisasszonyok, meg vannak elégedve? S mi lenne, ha... Tehát más haditervet találtak ki: kifűtenek, legalább engem.

Este, lefekvés előtt úgy megrakták a kályhát hasábfával, hogy izzott az ajtaja. A meleg az ágyamra sütött. Nem szóltam semmit, csak amikor már ők is lefeküdtek, kitártam az ablakot. A hideg fehéren gomolygott a szobába. Mariannák dupla takarója volt, Agaphiát nem kellett félteni a kozsokjaiban ő ugyan meg nem fázott, de Rodika meg Clemance egy idő után felváltva átkozódtak, hogy tegyem be az ablakot Nem hallottam, akkor már „mélyen aludtam". Mire annyi erőt vettek magukon, hogy valamelyikük kibújjon az ágyából, a paraván levegője teljesen kicserélődött, s valóban lehetett aludni, így ment ez sokáig estéről-estére, a vége az lett, hogy az idő enyhültével ők költöztek vissza a régi helyükre.

***

Signora Bertoli kettőnknek most már rendszeresen olasz órákat tartott. Én kézimunkáztam neki, ő meg istápolgatott, ahogy tudott. Meleg gyapjúpulóvert ajándékozott a vékony kosztümkabátom alá; egy „neki már nem kell" selyemruhájából Mariann segítségével csinos kis ruhát varrtam magamnak. A kézimunkához az anyagot velem vetette meg. Volt Váleniiben egy bolt, egy rövidáru üzlet, ami nem hasonlított a többihez, a Peteu testvéreké. Olyan,

153