Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
acélja menten figyelmezteti, hogy tilosban jár. Újonc voltukra azért gondoltam, mert Agaphia szerint a kutyák a világért sem nyúlnának a húshoz. A mészárosok a bejárat előtt állva egymással versenyezve kínálgatják a portékájukat. Nincs szabott ár, van, aki egy-két lejjel is olcsóbban adja a magáét. Érthető, hogy Agaphia a legolcsóbbnál köt ki. Szép nagy darab májat vesz, s ígéri, hogy a finom, parázson sült májból megkínál majd engem is. Nekem egyelőre a nyalakodó kutyák elvették az étvágyamat, inkább másfele veszem az utamat. Átmegyek a Teleázsen hídján. Itt kevesebb az üzlet, több a kertes ház, sok a fa mindenfelé. A városi jelleg véget ér, vagy mondjuk úgy: kertvárossá alakul. Sok a bádogtetős épület, de tovább, a hegyek felé inkább zsin- delyfedeles házacskák húzódnak meg. Nagyon csábítóak, de sohasem volt bátorságom közelebbről megnézni őket, mert a hatalmas kutyák mindannyiszor rám ijesztettek, mi több, egyszer meg is kergettek. *** Miklós napra izgatottan készültek a lányok. Ez nem olyan volt, mint nálunk a Mikulásvárás. Sft. Nicolae egy volt a sok román szent közül, akikből itt minden hétre jutott egy-kettő. A Iorga névnapja miatt volt a nagy izgalom. Ilyenkor testületileg mentek névnapot köszönteni. A professzor ezt el is várta. Szokása szerint szertartásosan nyújtotta három ujját kézfogásra. Valami magas rangú „major" vendége volt, akinek legelőbb is engem, mint az egyik unguroaicá-ját mutatott be. Biztatott, hogy csak beszéljek, hadd hallja Dzsu Maior, milyen kedvesen beszélek románul. Aztán végigvezetett a lakásban bennünket. Megmutatta az új hálószoba bútort, ami világos fából volt, népi motívumokkal díszítve. Megmutatta a dolgozó szobáját, a szép ikonjait, a szép óráit, amiket különösképpen szeretett. (A csokoládét is szerette, arról meg a sok bonbonos doboz árulkodott.) Borral kínált, a lányok ittak az egészségére, de én elhúzódtam.- Kisasszony nem iszik az egészségemre?- Antialkoholista vagyok...- Csak egyetlen kortyot!- Nem, sohasem iszom. - Furcsán nézett, de én csökönyös voltam, mint egy válenii szamár, amilyen csak húsz éves kora körül lehet az ember. (Aznap töltöttem be a 21-et.) Aztán albumot mutatott, amibe a róla készült karikatúrákat gyűjtötte. Pár nap múlva a gyűjteményét újabb darabbal gazdagíthatta: Három miniszter beszélget. Kettő eldicsekszik vele, hogy mit kapott a királytól - nem túl nagy ajándékot. Iorga csak úgy szerényen megjegyzi: én egy autót kaptam. Mert valóban, Károly király engesztelésül új autót küldött Iorga névnapjára. A professzor nem volt meghatódva. Ott mondta nekünk, hogy neki az autó nem kell, jó lesz az iskolának. Ő nagyon haragszik a királyra Lupescuné miatt. Szegény Elena, hazament a görög királyi udvarba, de addig majdnem megvakult a sok sírástól... 147
