Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
Jó levelet kapni, de ahhoz, hogy kaphasson az ember, neki is írni kell. S akinek bélyegre való pénze sincs? Eszembe jutott egy képzőbeli osztálytársam, aki kényszerből, vagy anélkül, bélyeget hamisított... Nagy rászorultságomban most megpróbálkoztam vele magam is, és sikerült. Kellett hozzá két ellentétes sarkon lepecsételt bélyeg. Azt egymásra téve átlósan kell szétvágni, vagy óvatosan tépni, aztán a két bélyegző nélküli felet gondosan egymásra illesztve ragasztani fel a borítékra. Használt bélyeg mindig került annyi, amennyire éppen szükségem volt. Maminak írtam időnként, de ő tartotta a haragot, s hallgatott. Ghitának is megírtam, hogy rám ne várjon, nem megyek hozzá feleségül. Ő válaszolt reménykedve, hogy nem végleges az elhatározásom, de neki én már nem írtam többé. Gizi-anyunak is írtam, beszámolva mindenről, de ő sem válaszolt. Babónak életem nyári epizódjáról nem tettem említést. Nem mintha bármi lelkifurdalásom lett volna vele szemben, éppen csak az első szerelem kezdte színétízét veszteni. Babó már nem volt számomra az álombéli lovag, de azért még mindig ő jelentette annak a csodálatos vásárhelyi nyárnak a maradék kis valóságát. Meg aztán, ha nem is gyakran, csak írt, s én leshettem Costicát, a postást... Babó utóbb is biztatott, hogy menjek én is Pestre. Vagy talán szürke tanítónő akarok lenni? „Pest: színház, mozi, pénz, bárok, gyönyörű szabadság, ez kell ma, nem a szürke élet!" Bambán bámultam a levelét... milyen rossz az írása! S hogy is nem zavart ez eddig? Különben vagy én vagyok hülye, vagy ő... De mégis írtam, mert kellett valakinek írni, amolyan lelki táplálék volt a számomra, éheztem rá. Aztán eszembe jutott Sinka Jóska, a teológus, aki megígérte, hogy írni fog, de nem írt... Bizonyára kibékült Évával, s napirendre tértem felette. De most, hogy eljöttem hazulról, ok lehet arra, hogy én kezdjem, megírva az új címemet, amit nem tudhat. A válasz nem késett. Valóban kibékült Évával, de baráti alapon szívesen levelezik velem. Tulajdonképpen nem is kívántam mást. Úgy kellett most egy jó barát, mint Mikes Kelemennek a nénje... S Jóska néhány évig valóban jó barát maradt. Lassan közeledett a karácsonyi vakáció. Egy szép ragyogó decemberi délelőtt ismerős kék borítékot hozott Costica. A címzés ismerős... Bontanám, de reszket a kezem, s milyen különös, a könnyem csorog végig az arcomon. Apa írt... Igaz, vagy csak álmodom az egészet? Gizi-anyu írhatta meg a címemet, és minden mást, vagy talán a neki írt levelet is elküldte? Mert Apa Kistarcsáról, Magyarországról írt. Mindent tud, és boldog, hogy nem mentem férjhez románhoz, s ígéri, hogy majd elvisz magához... A lányok lassan útra keltek, az intézetben nem maradt más, csak Mariann, meg én. Mariann nagyon messze lakott, ilyen téli időben nem lett volna szerencsés hazautaznia. Nekem meg pénzem sem volt, meg nem is kellettem *** 148
