Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban

kétfelé nem akartak tanítani. Úgy gondolta, itt kivárja, amíg egy helyre kerülnek - ez ügyben a Iorga befolyásában is reménykedett. Soha lustább, rendetlenebb asszonyt nem láttam. Rövid, seprűszerű haját fésű tartotta hátra, de amint előrehajolva beszélt, magyarázott, a fésű mindig kiesett a hajából. így aztán az egyik keze mindig csak azt rakosgatta vissza. Markellel nagyon jóban vannak, ennek ellenére Maricel doamnának szólítja. (Érdekes ez a románoknál: ha valaki férjnél van, azt a barátnője is asszonyomnak szólítja.)

Doamna Ilcenko általában a saját viccein nevet, s ilyenkor minden mozog rajta. Mozog a haja, a bajusza, az orra mellett a szemölcs és azon azok a bizonyos szőrszálak... Maricel pedig - az egyetlen erdélyi román lány - mosolyogva hallgatja, de soha nem nevet. Kedves, halk, szimpatikus lány, de bírja azt a másikat, a harsogót, a gusztustalant - hát ez szinte elképesztő.

Abban a bizonyos nagy, teremszerű helyiségben a zaj is mindig nagyobb. Három vasrácsos ablaka néz ki a világba. Úgy lehet ezekből az ablakokból lebámulni, mint valami várkastélyból. Az épület alapja kőből van itt jó magasan rakva, mert a mellette levő út erős lejtővel kanyarodik a Teleazsen (románul Teleajen) felé. A szobában csak négy ágy van, pedig nyolcnak is lenne helye, de pillanatnyilag nincs rá szükség. Az ágyak felett drazsnai (románul drajnai) gyapjúszőttes szőnyeg takarja a falat. így van ez minden szobában. A szőnyegeken ikonok össze-vissza. Minden ágy felett kis Mária kép a gyermek Jézussal, alatta kandela. Mindenik ég még, mert tegnap péntek volt. A lányok itt is most kelnek.

Clemance (Klemansz) - szinte hihetetlen - már talpon van. Lábán új, barna cipő. Ő is Ploe§ten vette. S tulajdonképpen, ez a kicsi, harmincötös cipő, ami araszos sarka miatt még kisebbnek látszik, volt az oka a Fitica tragédiájának. Mert Fitica még itthon erősen elhatározta, hogy most az egyszer igazán akkorát vesz, amiben nem kell szenvednie, de amikor meglátta a Clemance- ét, nem volt szíve megvenni magának azt a pár tepsit, amit most vígan hordhatna, hanem megvette a harmincnyolcast a negyvenes helyett.

Clemance szép, formás alakjához fekete kreppszatén ruha tapad. Doamna Baia-hoz készül, valami bársonyt vett neki Plojegten, most azt viszi el. A doamna kedveli Clemance-ot, a lány az ő kedvéért öltözött ki. Tetszik neki, ha a doamna a szépségét dicséri. Clemance valóban szép, a legszebb mindőnk között. Ezért az sem számít, ha nem tudja, hogy délelőtt nem szokás fényes selyembe öltözni. De az is lehet, hogy akkor is felvenné, ha tudná. Jól áll neki ez a ruha, vakító fehér bőréhez, szépen ondolált fekete hajához. Kígyózó szemöldökét szedni sem kell, magától olyan formájú. Vérpirosra festett ajkai között gyöngyfehér fogak csillognak. Clemance már készen is van, csak a mosakodás hiányzik. Kicsi dolog, nem számít. Két kezét a vízbe mártja, megtörli, s máris mehet.

Rodika, a barátnője olyan, mint egy nagy lusta fehér cica. Nyújtózkodik még egyet-kettőt, aztán felül. Nehéz megállapítani, hogy hálóing-költeménye takarja-e őt, vagy ő takarja a hálóinget. Párnája alól francia kártyát szed elő,

142