Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
s megveti az egész napi szerencséjét. Háromszor egymás után, így a szabály. - Egy fekete asszonytól ajándékot kap, egy szőke azonban irigykedik rá. Egy szőke férfi levelet ír, egy feketével nemsokára meg fog ismerkedni. Utazás áll előtte... pénz áll a házhoz... jó hírt hall... Rodika roppant elégedett, fel is nevet, s párnája alá csúsztatja a kártyacsomót. Literes üveg kölnivízre kerül sor. Azzal megtörölgeti a hónalját, arcát krémmel törli le, utána jön a festés. Még a haját bontja ki a csavarókból. Ez arany szőke, nagy gond és nagy adó, hogy ilyen... Még az ágyban veszi magára a ruháját is, aztán fürgén kiugrik, kezet mos és kész! Rodika egy kicsit buta. Szerelmesleveleit Clemance írja, mert mint mondja: „vinné el az ördög, de nekem sehogy sem sikerül." Már öt évig tanított, a harmadik után a véglegesítőn megbukott. Megbukott másodszor is, még egyszer lehet próbálkozni. Ha az sem sikerül, újra kell képesítőznie. Azért jött ide, hogy a harmadik vizsgára jól felkészülhessen, de itt sem tanul. Néha Clemance tanítási vázlataiból másol le egyet-egyet. Napszámra képesek együtt elsutyorogni. Rodika mamica-ja analfabéta, a lánya leveleit a szomszédban olvassák fel neki, és a válaszokat is más írja. Rodikát „kiemelték", úgy lett tanítónő. Mert szükség volt a képesített tanítókra, kevés volt belőlük a Regátban. A kultúrzó- nába, vagyis Erdélybe, főleg a Székelyföldre nem egyszer már csak négy elemit végzett tanítók jutottak, de hát a butító politikát senki náluk jobban nem végezhette volna. Rodika bizonyára eleven kislány lehetett, azt hihették róla, hogy esze is van, ingyen taníttatták, s el is végezte a képzőt. A szoba másik oldalán Bobocel (Bobocsel) és Zina öltözködik. Ők az arcukat is megmossák. Derékig mosdani? Na nem... Bobocel bimbócskát és kiskacsát is jelent. Amolyan összegyűlt esővízben úszkáló, kedves ki pihés, buta kacsát. Bobocelre ez utóbbi illik. Egészen kis korában vándoroltak ki a szüleivel Kanadába. Anyja nem sokáig bírta a szokatlan éghajlatot, meghalt. Őt az apja nevelte, később sem nősült meg. Egy évvel ezelőtt kereskedelmi érettségit tett, s az apja ekkor írt Iorgának: „szeretné, ha a lánya a bukaresti egyetemen tanulna tovább." így került Valeniibe, egy hatalmas utazó ládával, benne egy írógéppel, ágyneművel, konfekcióban készült ruhákkal és egy csomó utazási prospektussal. Kedves, szelíd, kicsit dundi leányka volt, valami különbözeti vizsgát tőle is megkívántak, itt arra készült. Fizetni ő sem fizetett, de az angol órákat - névleg - ő tartotta. így kívánta Iorga, de tanulni senki sem tanulta. Aztán itt volt még Zina (Tündér), Bobocel barátnője. Zina még nálam- nál is később érkezett. Olyan jóeszű, szegény kis tündér volt, akinek kitűnő érettségijén kívül más egyebe sem volt, s így az egyetemre, ahova igen vágyott, nem kerülhetett be. Ha minden jól megy, innen bejuthat a Iorga bukaresti internátusába, s akkor már csak egy lépés az egyetem, majd a profesz- szor úr segít. Még a líceumban minden különóra nélkül tanult meg franciául, itt pár hónap alatt olaszul. Hazulról most került először távol, az apja hozta. Kisvárosi kocsmárosnak látszott a tátucá (apuka), Zina szerint nyugalmazott 143
