Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál

Szülőfalum, Kerelőszentpál Megérkeztünk... Ez az én szülőfalum. Szép hosszú neve van: Kerelőszent­pál2. A történelembe is bekerült, vers is van róla: „szentpáli csatából jön Báthory István" Te is tekints fel, és nézz körül, mint Báthory, mert ennek a falunak biz'isten része van abban, hogy nyugodtan, megelégedésben élhetted le eddigi életed napjait3... Igen, most ne nézz rám ilyen gunyoros szemekkel, mert ez így van. Ha engem nem szült volna ez a falu, illetve ebben a faluban az anyám az Úr­nak 1912-ik esztendejében, akkor én a Te lelkedért egy rézgarast sem adnék... de így megérdemled, hogy megfelezzem veled az aranykrajcárkámat, amit akkor útravalóul kaptam... Szóval itt vagyunk. Eddig tartott akkor a falu. Ez itt a csurgó, Pesterianak hívták, román elnevezés. Csak akkor két vályúba folyt a vize. A kicsit mi gye­rekek elzártuk a tenyerünkkel, úgy ittunk belőle. A nagyobb a legelőről haza­térő bociké, teheneké volt. Ezért mindig nagyon kellett vigyázni, hogy elhul­latott „lepényeikbe" bele ne lépjünk. A forrás akkor nem volt kibélelve, az a nagy kerek lapos kő azonban akkor is rajta volt. De akkor nagyobb volt, és sokkal-sokkal vastagabb... Vajon tényleg így volt? Biztosan, hiszen 50 év még a követ is elkoptatja. Mi a baloldalon laktunk, valahol ott... Hol is? Jaj, nem tudom... De em­lékszem, szemben volt a Papp Dezsőék boltja... Hol a bolt? Sehol... Pedig oda szaladtam át, ha kellett valami. Papp Dezsőék amolyan maguknak élő, gyermektelen emberek voltak, a bolt talán nem is volt életszükségletük. Leg­alábbis délelőtt és kora délután az ajtó mindig be volt csukva, csak estefelé gyűltek be a kocsmázók. Ha valakinek kellett valami, hát zörgetett: „Instálom a boltba-a-a, a fogadóba-a-a...!" Én az „instálom" szót ki nem mondtam volna semmi pénzért, mert Répus bá, az öreg cigány favágónk és Puklóné, a szin­tén cigány mosónőnk instálomozta mindig a mamámat. De az ajtót, azt én is vertem, ahogy csak az öklömtől kitelt. Egy idő után a „szezám" ki is nyílt, de 2 Maros parti település, ma Romániában van, régen a radnóti járáshoz tartozott. Nevezetessége, hogy 1575. július 9-én a vár mellett elterülő rónán győzte le Báthori István Békés (Békés) Gáspárt, aki vetély- társa volt a fejedelemségben. A vert sereg egy része a várba menekült, s ott megadták magukat. Köztük volt Balassi Bálint is, akit Báthori nem büntetett meg, hanem udvarába fogadta. Balassi elkísérte Bá- thorit Krakkóba is, amikor lengyel királlyá választották. A sereg másik fele Békés vezetésével Bécsbe futott. A fejedelem fő- és birokvesztésre ítélte, de később megkegyelmezett neki. Az elhanyagolt várat Haller István kezdte újjáépíteni 1610-ben. A kastélyszerű épület a II. világháború végéig a Haller család birtokában volt. Az örökösök most próbálják visszaperelni, szinte teljesen romos állapotban van. Vers­idézet: Gyulai Pál: Pókainé. 3 „Eddigi életed napjait”: Dávid Gabriella majdnem 40 év után, 1977-ben látogatott el férjével Szentpálra, ez neki szól. 13

Next

/
Thumbnails
Contents