Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Micsoda nyár!

ruhájából csinos kis fehér vászon kompiét alakított, meg két nyári ruhát. Fehér vászon pongyola is készült rózsaszínű kihajtóval, s én egykettőre úgy néztem ki, hogy magam is mélyen meghatódtam.

Még moziba is elvittek, pedig egyikük sem volt mozijáró. Először Uffe- rininek34 volt néhány bűvészmutatványa, utána egy Chaplin darabot adtak, ami nem tetszett. Aztán Apa visszament Radnótra, Anyu pedig - mert akkor már így hívtam - elvitt vizitelni néhány helyre, ahol hozzám illő lányok voltak. (így hívtak meg egyik helyen a strandon lévő kabinbérletükbe, ahová egész nyáron bármikor bemehettem.)

Elvitt egyik rokonukhoz, Jancsika nénihez, hogy annak Babó nevű csellista fiával összeismertessen, mondván: „jó lesz nevelőnek..." (Ő lett az első szerelmem.)

Micsoda nyár volt! Mennyi addig ismeretlen élmény! A fiúk rendre hazajöttek. Először Géza, az orvostanhallgató. Mikor a nyakába ugrottam, kacagva emelt fel:- Szervusz, szervusz, de nem tudom, ki vagy!? - Nagy, erős fiú volt, már akkor olimpiai futóbajnok, árasztotta a vidámságot maga körül. Aztán jött Iván, kis német bajuszával, ő jogász volt, s mindenki kedvence, ráadásul még jól is zongorázott.

Attól kezdve délutánonként együtt jártunk az Agyagásira. Ez volt annak a strandnak a neve, ahová engem is meghívtak. Ez ugyanis magánstrand volt a Maroson, ahová nem mehetett más, csak aki megvette egy nyárra a kabinbérletet. A fiúk általában nyolcán álltak össze, azért kellett nekem vendégnek lenni egy családnál, akik maguk vettek kabint.

És ismét, és újból: MICSODA NYÁR! Mennyi nótázás, mennyi játék, úszás, csónakázás, vidám évődés! A velem egykorú lányok már mind nagylányok voltak, nem is éreztem jól velük magam. A14 évesekkel voltam együtt, azok magukkal egykorúnak hittek, nem is látszottam többnek. Különösen egy pesti orvos lányával lettem jóba, itt nyaralt a nagyszülőknél. Csónakja is volt, világoskék és fehér, „Szirén". Jó nagyokat eveztünk, s mulattunk azon, ha a partról utánunk kiabáltak: Szirén, Szirénke...

Egy alkalommal Edit nem volt ott, s én elnézegettem a Kelemen Zsomiék egyevezősét. Piros-fehérre volt festve, rá volt írva: „Segítség". Nekem piros fürdőruhám volt fehér övvel, fehér sapkával... Egészen jól festenék benne... Elkértem, de nagyon ingatag jószág volt, maguk eszkábálták. Amikor leértem oda, ahol a turbina beleömlik a Marosba, egy előre nem látott forgóba kerültem. A csónak pörögni kezdett körbe-körbe. Úgy éreztem, nem bírok vele, s a partról közben felhangzott a bámuló csibészek vidám kórusa: segítség, segítség! Minden erőmet beledobtam, végül sikerült kievickélni a forgóból. Meg is izzadtam alaposan, de már szégyelltem visszafordulni, leeveztem egy másik strandig, a Riczig. Csak onnan tértem vissza nagyon vigyázva, hogy a forgót

34 Ufferini volt Kiss Manyi első férje.

112