Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Micsoda nyár!
Micsoda nyár!32 33 A nyaramat úgy képzeltem, hogy innen az iskolából egyenesen Apához utazom. Csakhogy ezt az egész nyaralási ígéretet Apa úgy látszik, annyi aggódással hordta magában, hogy a feleségének is észre kellett vennie, hogy valami nincs rendjén nála. Faggatni kezdte, mire Apa kénytelen-kelletlen bevallott mindent. Aztán a felesége meggyőzte arról, hogy milyen lehetetlen az egész elgondolás. Mit kezdene velem Radnóton egy egész nyáron, pláne egy szűk szobában. És mit szólnának hozzá mások, akik nem tudnák, hogy ki vagyok? Inkább vigyen haza Vásárhelyre, ő majd gondoskodik rólam. Ez történt, s én ennek a változatnak is örültem. Azt hiszem azonban, hogy Apa felesége véleményt kérhetett rólam Gábri nénitől, meg Jolánka nénitől, mert év vége felé rájöttem, hogy mindketten tudtak az én vásárhelyi nyaralásomról. Ugyanis Apa felesége, Csathó Giziké első unokatestvére volt a hat Csathó lánynak. Jóban is voltak, és Giziké régebben igen sok szép napot töltött Dicsőben, ahol Gábri néniék édesapja alispán volt. Szóval én boldog voltam, hogy mehetek. Apának, ha kínos is lehetett az egész, csak megegyeztünk abban, hogy én autóbusszal fogok menni Radnót felé, s a bekötőútnál ő is felszáll, úgy megyünk együtt Vásárhelyre. Minden pontosan így történt. Meleg nyári délután volt, amikor megérkeztünk. A lakás lefüggönyözve, s belépve kellemes, fanyar virágillat csapott meg. Telis-tele volt mindenütt óriás virágú bazsarózsával! Hát lehet szebben fogadni valakit? Egyelőre a Lilly - asszony lányuk - volt fehér szobáját kaptam meg. Ha majd a fiúk hazakerülnek Kolozsvárról az egyetemről, akkor át kell adnom, de addig az enyém. A zongorán egy világoskék hortenzia állt. Attól féltem, amolyan halott virágnak tartottam, s este mindig a zongora alá rejtettem, hogy ne lássam. Apa néhány napig otthon maradt, s körülöttem forgott most minden. Először is fodrászhoz mentünk, levágattam a copfomat13. Az iskolában nem lehetett szalagot kötni bele, akkor meg minek, amúgy sem állt nekem jól. Aztán vettünk egy fehér nubuk nyári cipőt, piros gyapjú fürdőruhát, két divatos sapkát: egy fehéret nagy pomponnal és egy piros szalmát. Volt a házban egy jó kis varrónő, aki pár nap alatt a Lilly kihízott 32 „Micsoda nyár!” (1932 nyara.) Ezt az élményt Édesanyám nem tudta kihagyni az elbeszéléseiből. Természetesen az apja nem került szóba, de az én közönyömre jellemző, hogy soha nem jutott eszembe még eltöprengeni sem azon, ugyan hogy kerül a rokonságba Gizi anyu, Iván és Géza. 33 A masnit Hermin néni tiltotta be. A rövid hajat is csak simán, lefésülve lehetett viselni. Erről a vakációról Édesanyám bodorított frizurával érkezett vissza Szentgyörgyre. Hermin néni behívta az irodába:- Fiam, most bemész a fürdőszobába, és addig keféled a hajadat, amíg olyan sima lesz, mint a fal! Ekkoriban már volt dauer, és akadtak lányok, akik kipróbálták. Hermin néni szigorú követelményének ők nem tudtak eleget tenni.
