Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző

Arra nem emlékszem, hogy valami hasznos dolgot műveltem volna ebben a hosszú szünetben. Jókat tudtam aludni, délelőtt tízig fel sem keltem. Mami, aki általában korán kelő volt, rendbe tette a szobát, kiszellőztetett, befűtött a rozoga vastűzhelybe. A reggeli tejeskávémat az ágyba hozta, én meg élveztem a jó meleg, tiszta ágyat. Ez volt a legkülönb az egész lakásunkban. Ebéd után elmosogattam Maminak, mert azt nem szerette, más munka nem is maradt rám, még keresve sem találtam volna. Amit lehetett, azt Mami mind hamar megcsinálta.

Az Isten rabjait is leginkább ágyban olvastam, de inkább este, a lámpánál. Le is kellett volna írni, de a lustaság ördöge belém bújt, s azt gondoltam, megkérem Apát, írja le nekem, s akkor egy csodálatosan jó dolgozatom lesz majd. Apa nem tiltakozott, még ezt is megtette a kedvemért, s írt egy valóban gyönyörű dolgozatot, a címe alá odaírta, hogy „tanulmány". Rám már nem is maradt egyéb, mint szépen lemásolni az egészet. Meg voltam győződve róla, hogy így nem tudtam volna megírni. S ha ilyen egy „tanulmány", hát én is oda írtam a címe alá.

Mami a leveleim felől nem kérdezősködött, nem érdeklődött. Titokban elolvasta valamennyit, de arra már csak később jöttem rá. Az igazság az, hogy olyasmi nem volt bennük, ami akár rá, akár a másik családra vonatkozott volna. Valami olyan, ki nem mondott egyezség volt Apa meg köztem, hogy családi dolgokról nem beszéltünk. Hiszen annyi minden más volt, amiről lehetett írni! Azt is csak később tudtam meg, hogy ő csak maga lakik Radnóton, s hogy a pénztárosi állása mellett megmaradt kis tíz hold földje is ott van, és azt is dolgozza, illetve részben dolgoztatja. Nagyon szeretett szántani, vetni. A család Marosvásárhelyen lakott, saját szép nagy emeletes házukban, amit azonban később el kellett adni, csak egy villájuk maradt meg. De a levelekben ezekről nem esett szó.

Ebben a vakációban valahogy felszabadultabb voltam, mint máskor, a hétköznapok keservei nem nyomtak agyon. Hiába volt olyan hosszú, még túlságosan hamar el is futott. Ennek ellenére szívesen mentem vissza az intézetbe.

***

A vakáció után a visszatérés mindig nagyon izgalmas volt. Az élménybeszámolóknak se vége, se hossza. Ha egyéb nem is, de legátus-járás majdnem minden faluban akadt, csak Oltszem volt ehhez is túl kicsi, s a lányok zöme falusi volt. Pap, tanító jegyző, jobb iparos vagy gazdálkodó gyereke. Városról tanár, ügyvéd meg kereskedő leánykák társultak ehhez. Mennyi szakállas legátus viccet tálaltak fel friss élményekkel tűzdelve, s mennyi új legátus-szerelem született! Persze legátus nemcsak teológus lehetett - bár a nagyobb helyekre azokat küldték - de rendesen a legközelebbi református fiúgimnázium felsős, majdnem végzős növendékei, meg fiú képzősök is. S ilyenkor, különösen, amíg frissek voltak az élmények, magasba szökött a szerelmes levelek száma is.

102