„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
Tiszavasvári községben is magas létszámot tesz ki az iskolaköteles cigánygyermekek létszáma. A pedagógusok 1950. évben a cigánygyermekek részére külön osztályt hoztak létre. A cigánygyermekek iskolalátogatásának egyik akadályaként jelentkezik a ruhát- lanság. Hogy ezt az akadályt is leküzdjék, különböző rendezvények jövedelméből igyekeztek a gyermekeket ruhával ellátni. Ez a felruházás, azonban csak egy-két napig tartott, mert a gyermekek részére adott ruhákat a szülők eladták, vagy más célra használták fel, s a gyermekek újból ruhátlanokká váltak. Az eredménytelen fáradozás következtében a külön osztályt megszüntették, de annak megtartását az Oktatásügyi Minisztérium sem engedélyezte. A cigányság, mint a múlt társadalom kivetettjei, a faluvégeken, má célra nem használható földterületeken, gödrökben lettek elhelyezve, ahol legtöbb esetben földbevájt, vagy a föld felett sárkunyhót építettek maguknak, amelynek belterülete 6-8 m2 területű volt. A felszabadulás után igen sok cigány család nyert elhelyezést elhagyott lakásokban. Sokan a földosztás során házhelyhez lettek juttatva, s igyekeztek kisebbszerü, de már a régi kunyhókból nagyobb boltvilágú lakóházat építeni, azonban még sok azoknak a cigányoknak a száma, akik teljesen összezsúfoltan élnek, mint pl. Opályi, Jánk, Gulács, de még igen sok községben. Sok esetben 3-4 család húzódik meg egy kunyhóban. A fenti rossz példákkal szemben, azonban jó példákat is hozhatunk fel pl. Ököritófül- pös községben, ahol a házhelyrendezés során több cigánycsalád lett házhelyhez juttatva. A juttatott házhelyeken rendes lakóházakat építettek, s a lakásuk tiztántartásánál szép eredményeket értek el, amelyet nagymértékben elősegített Dr. Kiss Imre körzeti orvos működésével, aki a különböző fertőtlenítési eljárások során megkülönböztető elbánásban részesítette. Hasonló példát lehet felhozni Eprjeske községből is, ahol a cigányság nagy tömege saját házában lakik, amely teljesen tiszta. Az iparimunkába igyekeznek elhelyezkedni a cigányasszonyok is, ezek közül különösen azok, akik fiatal, léha, házasságonkívüli életközösségben élnek. A munkábavaló elhelyezésük következményeképpen jelentkezett az, hogy igen sok gyermeket adtak, illetve kértek államigondozásba venni. A megye területén államigondozásba kerülő gyermekek számának mintegy 40-50 %-át a cigánygyermekek tették ki. Az államigondozásba való vételre irányuló kérelmek beadásánál indítóokul szolgált az, hogy saját megélhetésüket nívósabbá tegyék és megszabaduljanak szülői kötelezettségüktől. Beható vizsgálatok során ezt a folyamatot további fejlődésében sikerült megakadályozni, sőt visszafejleszteni olymértékben, hogy az 1954. év első felében államigondozásba vett gyermekek száma az 1950. év hasonló időszakához viszonyítva, mintegy 50 %-kal csökkent. A cigányság egészségügyi ellátásában erős javulás mutatkozik. Ez részben annak tudható be, hogy a munkába való elhelyezésük által SzTK. tagokká váltak, s ezt a lehetőséget igénybe is veszik, sőt több esetben már az egészségügyi ellátottságukat túl is méretezik /pl. Mérk-Vallaj/ már odáig haladtak, hogy igen gyakori az olyan esetek száma, amikor az orvost és gyógyszert indokolatlan esetben is igénybe veszik. A községek pedig közgyógyszer ellátásra felveszik azokat a cigányokat, akik munkát vállalni nem tudnak és nincsen aki gondoskodjon róluk. 53
