„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
A cigányság egészségügyi és kulturális életviszonyainak megjavítása erősen előtérbe kell, hogy kerüljön a jövőben, méginkább már azért is, mert nemcsak a hatóságok foglalkoznak a cigányság jelenlegi helyzetének megjavításával, hanem sok az egyéni kezdeményezés is, amely inkább a községi orvosok és a pedagógusok részéről nyilvánul meg. A cigányság helyzetének megjavításával foglalkozott a legutóbb megtartott megyei orvosi értekezlet, felhívta valamennyi körorvos figyelmét, hogy a hatóságuk területén lévő cigányok életviszonyainak megjavítását a községi tanácsokkal karöltve állandóan szorgalmazzák és segítsék elő. A szociálpolitikai csoportnál 1954. április havában megtartott komplex hivatalvizsgálat után az O.Sz.K. jelenben pedig már, mint az Egészség- ügyi Minisztérium Szociálpolitikai Főosztálya állandóan foglalkozik és tanulmányozza a cigányok jelenlegi körülményeit, hogy megfelelő előkészítés után a Minisztertanács is foglalkozhasson a cigányság problémáinak megoldásával. A komplex vizsgálat megállapította azt is, hogy a cigánykérdéssel való foglalkozás országos jellegű. Ezzel a kérdéssel országos viszonylatban is Szabolcs-Szatmár m. tanács VB. foglalkozott legelőször ülésén. Felismerte, hogy megyénk területén mintegy 18.000 embernek a sorsát kell kialakítani és fejlődésének irányát kell megállapítani, de országos viszonylatban több százezer embernek a sorsáról van szó, akiket a társadalom hasznos tagjaivá kell átformálni. A cél előttünk világos s meg kell találni azt a módot és lehetőséget, amellyel célunkat hosszas, esetleg évtizedre szóló tudatos és türelmes munkával meg kell valósítani. Ennek a céltudatos nagy körültekintést, türelmet és szívósságot igénylő célnak az elérése érdekében az alábbi határozati javaslatot terjesszük elő: Határozati javaslat: A Végrehajtóbizottság megállapítja, hogy a megye területén lakó mintegy 18.000 főt számláló cigányság helyzetében lényeges javulás állott be, miután a hatóságok nem zárkóztak el az arra érdemes egyes cigányok házhelyjuttatás iránti kérelme teljesítésétől, a munkába való önkéntes elhelyezkedésük elősegítésétől. Egészségügyi vonatkozásban orvosi kezelésben, gyógyszerellátásban részesülnek és állandó egészségügyi ellenőrzés alatt állanak. A különböző védőoltásokba való bekapcsolódásuk megtörténik. A pedagógusok sokat foglalkoztak hol eredményesen, hol anélkül a cigánygyermekek beiskolázásával és az írástudatlan felnőtt cigányságnak az írás és olvasás elsajátításával. Helytelen volt az, hogy a helyi hatóságok részben elmulasztották, részben kevés gondot fordítottak arra, hogy a munkába elhelyezkedett cigányok munkahelyüket önkényesen elhagyva odahaza tartózkodnak és munkábaállításukat, vagy munkahelyükre való visszatérésüket nem szorgalmazták. Helytelen volt az is, hogy a cigány tömörülések létrehozásánál az előálló nehézségektől az egyes szervek visszariadtak és nem keresték meg azt a módot, amellyel a nehézségeket ki lehetett volna küszöbölni és a további tömörülések megszervezését a tapasztalt hibák kijavítása mellett tovább nem fejlesztették. Helytelen a helyi hatóságoknak az az álláspontja, hogy az arra érdemes egy-egy cigánycsaládnak a házhelyhez való juttatásától teljes mértékben elzárkóznak. Megállapítja a Végrehajtóbizottság, hogy a cigányság szociális, egészségügyi és kulturális helyzetének megjavítását elsősorban munkábaállítás, lakásviszonyainak rendezése 54
