„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
tehető. Hozzávetőleges felmérés szerint a munkabíró cigányoknak a száma 9.360 fő. A jelenleg munkában állott személyek száma kb. 8.210 fő. Ugyanis a helyszínen szerzett tapasztalatok szerint a munkabíró cigányság mintegy 85 %-a munkába állott. A mun- kábaállottak jelentős részét az iparvidék vette fel, de a mezőgazdasági munkába való bekapcsolódásuk is folyamatosan halad és pedig az államigazdaságok és tszcs-k felé. Jelentős számú cigányság foglalkozott az elmúlt nyár folyamán a magánépítkezésekhez szükséges vályogvetéssel is. A Végrehajtóbizottság 1951. február 14-i ülésében hozott határozatával kimondta, hogy a cigányok foglalkoztatására tömörüléseket kell létrehozni. Kísérletképpen Tiszalök téglaégetésre 1952-évben Tiszalök községben a csengeri járás területén 9 helységben vályogvető tömörülés, Nyíregyházán a Háziipari Szövetkezetnél 10 fős teknővájó tömörülés, Tiszadada községben pedig kosáfonó részleg működött. A tiszalöki szénporos téglaégető tömörülés nem járt kellő eredménnyel, mert egyrészt a munka elvégzése során felmerült különböző igényeiket, mint pl. rádióbeszerelés, közöskonyha felállítása, munkabér előlegek folyósítása, nem lehetett teljesíteni. A munkájukat hanyagul végezték el, a kitermelt szénporos tégla 40-50 %-ban hasznavehetetlen volt. így ez a tömörülés nem bizonyult életképesnek. A csengeri járás területén 1954. évben 9 önkénytes vályogvető tömörülés működött. Ugyancsak kielégítően működik Nyíregyházán a Háziipari Szövetkezet 10 fős teknővájó részlege is. Mátészalka községben 1952 évben háromhetes háziipari tanfolyamot szerveztünk, amelyen a résztvevők a kosárfonás, a csuhé és gyékényfonást sajátították volna el. A beindított tanfolyam eredményesen működött mindaddig, amíg annak fenntartásához megfelelő hitelösszeg állott rendelkezésünkre. Amikor a tanfolyam továbbfolytatásához a hallgatóknak némi anyagi hozzájárulást kellett volna adni, teljes mértékben lemorzsolódott, de a lemorzsolódást elősegítette az is, hogy az iparvidéken nagyobb kereseti lehetőséget tudtak maguknak biztosítani. A írástudatlanság felszámolása érdekében 1952. évben az oktatásügyi minsiztérium két oktatót bocsájtott rendelkezésünkre. A két oktatót felkértük arra, hogy Kántorjánosiban, Hodászon, Paposon, Tarpán és Aranyosapátiban szervezzék meg az oktatást. Az oktatás nem hozta meg a várt eredményt. Az eredménytelenségnek nagyrészben az volt az oka, hogy ezek nem szakképzett oktatók voltak, képesítésük csak az alapismeretekre terjedt ki, az oktatást kellőmódon lefolytatni nem tudták és az összetoborzott analfabétákat sem tudták összefogni. Tevékenységük inkább arra irányult, hogy a saját anyagi hasznukat biztosítsák. Az Oktatási osztály a fentieken okulva áttért az analfabéták esti oktatására. A megye területén 1950 óta mintegy 200 felnőtt cigány vett részt a megszervezett esti oktatásokon, akik azt eredményesen el is végezték. Az iskolaköteles cigánygyermekek száma a megye területén kb, 3000 főre tehető. Ezeknek mintegy 10 %-a az, aki az iskolákat rendszeresen látogatja. Hodász, Ököritófiilpös, Eperjeske és még egy néhány községben a cigánygyermekek elég rendszeresen látogatják az iskolát. 52
