„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
kedések megkezdődtek a földosztás során, amikor több községben az arra érdemes cigányok közül többen házhelyhez, sőt két-három hold szántóföldhöz is lettek juttatva. így pl. Eperjeske községben több cigánycsalád részére lett szántóföld juttatva. Már a házhelyosztás során is arra törekedtek, hogy a cigányságot ne szorítsák ki a falu végére, illetve a házhelyek végére, hanem a többi házhelyek között szórványosan nyertek elhelyezést. A házhelyhez való juttatás után a családok igyekeztek rendes kis lakóházat felépíteni, s hogy lakóházát felépíthesse, önkéntesen is igyekezett ipari munkába elhelyezkedni. Az ipari munkába való elhelyezkedést a hatóság is nagymértékben elősegítette a toborzásokkal. A munkába való felszívódásuk nemcsak az ipar felől indult meg, hanem megindult a mezőgazdaság felől is. Sokan Állami Gazdaságokban [------]14 A Végrehajtóbizottság 1951 febmár hó 14-én és június hó 6.-án tartott ülésében foglalkozott a cigánykérdés rendezésével. A Vérehajtóbizottság határozatában utasítást adott a cigánysággal kapcsolatos egyes adatok felmérésére. A felmérés után megállapítást nyert, hogy a megye területén összesen 17.721 cigány él. Ha az időközben beállt természetes szaporodást, halálozást figyelembe vesszük, úgy a cigányság lélekszáma kb 18.000-re tehető ma is. Hozzávetőleges felmérés szerint a munkabíró cigányoknak száma 9.360 fő. A jelenleg munkábaállott személyek száma kb. 8210 fő. Ugyanis a helyszíni tapasztalatok és érdeklődések után arra lehet következtetni, hogy ma már a cigányság vegyesen úgy a férfiak, mint a nők, kik munkabírók, s kicsi gyermekeik nincsenek, 85 %-ban munkába állottak. A munkába állottak jelentős részét az iparvidék vette fel, de sokan bekapcsolódtak a mezőgazdasági munkákba is. A mezőgazdaságba való bekapcsolódásuk nemcsak az Államigazdságok és Tszcs-k felé történt meg, hanem igen sokan alkalmi napszámbérért kisegítő jelleggel egyéni gazdaságokban is dolgoznak. Jelentős számú cigányság foglalkozott az elmúlt nyár folyamán is vályogvetéssel, miután vidéken igen jelentősen fellendült a magánépítkezés. A Végrehajtóbizottság 1951 febmár 14.-én megtartott ülésében határozatilag kimondta, hogy helyi tömörítéseket kell létesíteni a cigányság foglalkoztatására. Ilyen tömörítés történt meg Tiszalök községben szénporos téglaégetésre 1952 évben, a csengeri járás területén 9 téglavető tömörülés, Nyíregyházán a Háziipari Szövetkezetnél 10 fős teknővájó tömörülés, Tiszadadán pedig kosárfonó részlegük működik cigányokból. A tiszalöki szénporos téglaégető tömörülés 1952 évben nem járt kellő eerdménnyel. Kb. 100.000 drb tégla égetését végezték el, azonban a munka végzése során különböző igényeket támasztottak, mint pl rádióbeszerelés a munkahelyen, közös konyha felállítása, meg nem dolgozott anyagokért nagyobb összegű előlegek folyósítása, mely kívánságok teljesítésére lehetőség nem volt, de hiba volt az is, hogy nem állítottak elő megfelelő készterméket, építési anyagokat. A késztermék átvételekor alkalmatlan volt építkezésre a tégla mintegy 40-50 %-ban, s a Tatarozó Vállalat, mely Vállalat az előállított késztermék átvételére a munkák megkezdésekor kötelezte magát, nem volt hajlandó a további kitermelt anyagok átvételére, sem a kitermeléshez szükséges nyersanyag biztosítására, így ez a tömörülés sem bizonyult életképesnek. A csengeri járás területén f. évben is kilenc önkéntes vályogvető tömörülés működött, nagyobb mennyiségű vályogot termeltek ki és állítottak elő a termelőszövetkezetek ré14 A lap alján befejeződő mondat vége hiányzik. 37
