„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
a lakhelyet elhagyja. Tele van babonával azokban rendíthetetlenül hisz. Babonáit azonban nem árulja el senkinek. A férfi nem szívesen dolgozik, csak asszonyával dolgoztat, s üzleteiből tartja a családot. A férfi szarvasmarhával kupeckedik, az asszony pedig tűvel, cérnával, szappannal, némelyik háznál szőtt szárítókötéllel. Egyrészük apróbb háztartási munkát végez, vagy kártyát vet. Az effajta cigányság közül zenész ritkán kerül ki. A tisztaságra nem kényesek semmilyen vonatkozásban, apró putriban laknak. Általában az igénytelenség jellemzi őket. Mindent elfogyasztanak, akármilyen betegségben pusztult is el az állat. Az orvosi megfigyelések szerint sok közöttük a tüdő, vér és nemibajos. A járványos betegségeket azonban nehezebben kapják meg, mint a másik fajta cigányság. Orvosi vélemény szerint ez annak köszönhető, hogy állandóan szabad levegőn tartózkodnak, és másokkal nem szívesen érintkeznek. A kevertvérűek élete nagyvonalakban csaknem azonos, azonban mégis sokban elüt az előbbiektől. Ezek lassan keveredtek és ma is keverednek a fehérbőrűekkel. Ezek már látszatmunkát vállalnak, lopástól és rablástól sem riadnak vissza, lobbanékonyak, vere- kedősek, sőt előfordul rablógyilkosság is. A saját nyelvet beszélők a közelükben sem szeretnek lakni, hanem mindég a község ellenkező végén telepednek meg. A munkában még nem mindég kitartóak. Az effajta cigányság azonban már jobban szereti a tisztaságot, többet érintkezik a falu lakosságával, igényesebb, igényeinek kielégítésére igyekszik munkát vállalni, tanulékonyabb, zenéléssel foglalkozik, igyekszik családjának házat biztosítani, de hajlamos arra is, hogy keresetét eligya. A társadalomba való beolvadásra hajlamosabb. A fent jellemzett cigányokat főleg a felszabadulás előtti időkben volt található nálunk. /Természetes egyrészük még ma is megtalálható, hol nem sikerült teljesmértékben mun- kábaállításuk stb/. A felszabadulás előtt hatósági intézkedésekről csak annyiban beszélhetünk, amennyiben egészségügyi vonalon feltétlenül szükségessé vált egy-egy járvány alkalmával a cigánytanyák fertőtlenítése, vagy lezárása. Egyébként a hatóság, a cigányok szociális egészségügyi és kulturális helyzetének megjavításával sohasem foglalkozott, soha nem gondolt arra, hogy a cigányságot átneveléssel, öntudatraébresztéssel a társadalom hasznos polgárává lehet tenni. Sok hatósági intézkedés pedig egyenesen arra irányult, hogy a társadalomból méginkább kilegyenek közösítve. Községekben és általában lakóterületeken csak akkor bírt tudomással a hatóság arról, hogy a községben még cigányok is laknak, ha a községeknek valamilyen ingyen munkára volt szüksége. Ez a bánásmód a cigányságot méginkább elszigetelte és méginkább elvette a kedvét attól, hogy valamilyen munkavállalásba bekapcsolódott volna, s munkájával igyekezett volna megélhetést biztosítani. Maga a társadalom kényszerítette arra, hogy tunyaságban éljen, s létfenntartásához szükséges dolgokat lopással szerezze meg. A cigányságban ez a kezelési mód méginkább mélyítette az alsóbbrendű tudatot s a munkavállalástól nemcsak a tunyaság tartotta vissza, hanem az is, hogy bele lett nevelve, hogy más munka végzésére mint emésztőgödörtisztítás, vályogvetés, vagy sármunka végzése, nem is képes. A felszabadulás után a cigányság szociális, egészségügyi, kulturális helyzetének megjavítását célzó hatósági intézkedéseknek egész sorozata indult be. Már ez a hatósági intéz36
