„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
tiltakoztak a fejadók ellen, kunyhópénz fizetésére kötelezték őket. Majd II. József idejében telkeken nyertek elhelyezést. Miután telkeket kaptak 1781 évben eszközölt összeírás alkalmával már nem lettek cigányokként számbavéve, mert „földműveléssel és iparral foglalkoztak”, de ez a foglalkozás csak rövid ideig tartott, mert az adott telkeket elhagyták és visszatértek régi életmódjukhoz. A későbbi időben találunk feljegyzést arra vonatkozólag is, hogy Bethlen Gábor a XVII. század elején Munkácson „Cigány Hegedűs Györgynek” birtokot adományozott. Thököly Imre és neje Zrínyi Ilona pedig 1762. évben12 a munkácsi uradalmat összeiratta és az uradalom létszámába a cigányok is fel lettek jegyezve. II. Rákóczi Ferenc seregében állandóan tartózkodtak szervezett zenekarok. A cigányság, - a feljegyzések szerint - ebben az időben is zenéléssel, tégla és vályogvetéssel és kovácsmunkával foglalkozott. A Magyar Történelmi Társulat „Századok” közlönyének az 1894 évfolyamának 826 oldalán található feljegyzés szerint a XIV. században Cigány nevű nemes és birtokos család létezett s e birtokos család birtokper ügyében 1473-ban Imre nádor rendeletileg intézkedett. Ebből a feljegyzésből arra lehet következtetni, hogy ez a család, amely cigánynemzetségből származott, már a XII. században letelepedhetett Magyarországon, éspedig Szabolcs és Zemplén megyében, mert minden valószínűség szerint huzamosabb időre volt szüksége a családnak arra, hogy olyan érdemeket szerezzen, hogy a család részére bitokot és nemességet adományozhattak. Az itt található feljegyzés szerint minden valószínűség szerint a mai Cigánd község a XIII. XIV. században alakult és lakosai cigányok voltak.13 A cigányok letelepítésével és munkáravaló szorításával, kedvtelésből, egyes földbirtokosok is foglalkoztak a XIX. században. így József főherceg a kóborló vándor cigányokat birtokán letelepítette, azok részére házat épített Alcsút községben, sőt külön cigány iskolát is létesített a gyermekeik részére. A cigánynyelvet megtanulta és saját nyelvükön beszélve igyekezett még közelebb férkőzni hozzájuk, hogy faji jellegüket megismerve állandó helyhezkötöttségüket megoldhassa. A cigányságot anyagiakkal támogatta. Ez a kísérlete azonban nem hozta meg a kellő eredményt, mert csak igen csekély volt azoknak a száma, akiket sikerült állandó lakóhelyhez kötni és rendes foglalkozásra szoktatni. Hátráltatta munkájának eredményességét az is, hogy a hatóságok részéről ebben a munkában semmiféle támogatásban nem részesült. Ha a cigányságot kellő figyelemmel kísérjük kétféle cigánytípust különböztethetünk meg. Az egyik típus az, amelyik saját nyelvét beszéli és maguk között nem is igen beszél magyarul. A másik típus az, amely már csak a magyar nyelvet beszéli, ez a kevertvérű, korcs cigány. A kettőnek a karaktere /egyénisége/ sokban különbözik a másikétól. A saját nyelvét beszélő jobban megtartotta faji jellegét, zártabb életet él és az eredeti színe megkülönbözteti a kevert-vérűtől. A saját nyelvet beszélő egyénisége teljesen keleti, tunyább, nem agresszív, csak egymás között házasodik, korán nősül és ha mód van rá inkább csak a szellemi munkát szereti, félénk. Este nagyon fél, egyedül nem jár csak csoportosan, ha valaki a családban elhal, azt 12 Tévesztés. Helyesen 1672. 13 Az irat megszövegezője kronológiai zavarba került, hiszen a 17. századi adatok nem lehetnek későbbiek a 18. századiaknál. Okfejtése több helyen téves, kritikával kezelendő, Cigándon pl. nem éltek cigányok, cigánynemzetség pedig nem létezett. A munkácsi adatok Lehoczki Tivadar 19. századi írásaiból származnak. 35
