„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
múltja van a kérdésnek, de ez eddig mindig pusztába kiáltott hang volt. Most remélni merem, hogy nem lesz az. A demokrácia becsületbeli kérdésévé vált már az ügy. Kívánatos volna, hogy az érdekelt tárcák előadót rendszeresítsenek az ügynek s országos ankéton kellene megvitatni az ügyet és a kérdéssel gyakorlatban is foglalkozó emberek és hatóságok képviselőinek bevonásával országos tervet kidolgozni s ennek alapján hozzáfogni a megvalósításhoz. Természetesen nemcsak a kormányok bűnösek évszázadok óta abban, hogy ez a kérdés idáig fajult, hanem a társadalom is, amely magatartásával nemhogy vonzotta volna magához, hanem öntudatlanul is igyekezett abba a letargikus, önérzetnélküli cinikus ma- gábaroskadásba beletaszítani, amelyben ma leledzik. Ez a magatartás és osztálygőg volt az oka annak, hogy lassan-lassan ez a nép maga is elhitte, hogy ő csak haszontalan és értéktelen tagja a dolgozó emberi társadalomnak. Ebből kiemelni, a dolgozó emberi társadalomnak visszaadni emberi kötelesség, humánus misszió s remélni merjük, hogy ez a szerény kezdeményezés megindítója lesz ennek a szép, emberhez méltó, felemelő munkának. Kántorjánosi, 1954. aug. 17. Dr Ésik Károly SZSZBML. XXIII. 23. b. 2. doboz. 8. 1954. [második fele]. Nyíregyháza. Jelentések a cigányság helyzetéről. 8.1. A Megyei Tanács Egészségügyi Osztályán készült jelentés fogalmazványa. Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtóbizottság Egészségügyi Osztálya .............................../1954 T.Ü.K. Titkos. J elentés a megyei tanács végrehajtóbizottságához, a cigányság szociális, egészsgügyi és kulturális helyzetének megjavításáról. A rendelkezésre álló adatok, a cigányság eredetére vonatkozóan azt bizonyítják, hogy valamilyen keleti faj, valószínűen Indus, vagy Egyiptomi, s feltehetően valami nagy politikai, társadalmi megmozdulás szórhatta szét őket szerte-széjjel a világon, mert az bizonyos, hogy bár különböző körülmények között, de az egész világon meg lehet őket találni. A cigányság letelepítésével és munkáravaló szorításával - bár eredménytelenül - de évszázadokkal ezelőtt is foglalkoztak. Mária Terézia a kóbor cigányokat állandó lakhelyre akarta szorítani és le akarta telepíteni. 1768-ban a munkácsi cigányok is elhelyezést nyertek. 1775-ben pedig el lett rendelve, hogy a tömegesen lakó cigányokat széjjel kell oszlatni. Ebben az időben a cigányok 51 krajcár fejadóval voltak megadóztatva. Miután 34
