„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
hogy kislakásoknál a legideálisabb építőanyag a vályog. Jól szigetel, nyáron hűvös, télen meleg. Könnyű belőle az építés és a ragasztóanyag és vakolat kitelik a maga foltjából. A kislakásépítéshez rendkívül sokat lehetne eladni. Ugyanabból az anyagból téglát is lehetne vetni és égetni, kémény- és pince építéshez. Ez nagyban tehermentesítené a nagy téglagyárakat, amelyek kimondottan nagy építkezéseknek szállítanak. Ugyanakkor igen sok szállítási költséget lehetne megtakarítani és igen sok vasúti teherkocsit lehetne felszabadítani más célokra. Ugyanígy a már folyamatban lévő építkezéseknél helyben is sokat tudnának, akár szakmai téren akár napszámos munkában is segédkezni. 2. gyékény- és vesszőfonás. Szintén ősi, kedvenc foglalkozásuk. Rokonszakma a nádmunka. Gazdasági épületek, amelyek természetük, céljuk miatt nádtetőt kívánnak, szintén nagyon jövedelmezők volnának. 3. bizonyos famunkák, amely szintén ősi és kedvenc foglalkozásuk. Ilyen a teknővá- jás kisebb-nagyobb méretben, a fatálak, etetővályúk fakanalak stb. készítése. 4. bizonyos fajtája a vasmunkának. Idetartozik vaslemezekből tűzhelyek, vizesvedrek, tepsik, edények javítása, valamint vörösrézedények javítása, amely náluk régen szinte kizárólagos népi ötvösművészet volt. A mi vidékünkön nincsen olyan község, ahol köztük sok Rézműves nevű ne volna. A név egész biztosan összefügg a foglalkozással. Azt már tapasztaltam, hogy ha már minden kötél szakad, akkor mindig ehhez a foglalkozáshoz tér vissza, utolsó menedékként. 5. régi meseterségük még a zene, a népi zene, annyira, hogy ha valahol cigányokról hallunk beszélni, szinte szükségszerűen associáljuk ehhez a szóhoz a zenét, pedig igen elenyésző százalékuk foglalkozik vele. Falun a továbbképzésük lehetetlen is volna, de városokban - úgy tudom - már régebben is rendszeresen folyik a fiatalság iskolázása. Ez falun sem ad állandó kenyeret a megalakult együtteseknek sem. De nem tudom itt sem megemlítés nélkül hagyni azt az újsághírt, amely arról szól, hogy valamilyen nemzetközi tudóskonferencia vacsorája alkalmával Magyari Imre, híres cigányprímásunk odament minden delegátushoz és az illető leghíresebb zeneszerző honfitársa világhírű operájának legszebb részét kotta nélkül eljátszotta. Magam is fül tanúj a voltam egyszer Debrecenben, amikor Liszt IX. rapszódiáját kotta nélkül lejátszotta egy cigányzenekar. Bizonyára nagy dicsősége volt külföldön is népünk kultúrájának sok ilyen cigány zenei fegyvertény. Ezekben voltam bátor szerény észrevételeimet megtenni a fenti kérdéskomplexummal kapcsolatban. Nem ringatom magamat abban az illúzióban, hogy biztos gyógyszert ajánlottam a kérdés megoldására, mert, mint gyakorlati ember közel 30 évi gyakorlatom alatt megtanultam azt, hogy mi az elmélet és a gyakorlat közt a különbség, mit jelent megvalósítani valamit, amit olyan szépen annyiszor elterveztem magamban, ismerem az akadályokat s a foglalkozásom szinte minden órában produkál eseteket, amelyek erre tanítanak. Csupán szerény téglául ajánlom tapasztalataimat ahhoz az épülethez, amelyet felépíteni szeretnék látni még az én életemben. Egy azonban bizonyos /senkinek sem mondok újat vele/ ha mindig csak fecsegünk, sose lesz belőle semmi. Az is bizonyos, hogy nincs olyan akadály, amelyet, ha komolyan veszünk, érte kitartással, ügyszeretettel harcolunk, el ne lehetne hárítani, a célt meg ne tudnánk valósítani. Az is bizonyos, hogy a kérdés már akuttá vált probléma, amit meg kell valósítani és semmilyen kormány nem térhet ki előle. A közegészségüggyel foglalkozó orvosi irodalomban már gazdag 33
