„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
kaközvetítéssel megyénkben nem mutatkozik eredmény. A közvetítés során a munkaadók nem hajlandók a cigányokat átvenni, hanem a már munkaviszonyban álló cigányok ajánlják be munkára hozzátartozóikat, vagy jó ismerősüket. Ez legtöbb esetben eredményesebb, mint a közvetítés. Ilyen esetben már előre ismerik a munkát és a kereseti lehetőséget és így a munkahelyen jobban megmarad. Az iparban a munkavállalók száma az 1957 évi adatokkal szemben 76 %-al nőtt. Az állami gazdaságokban elhelyezkedettek száma kb. 80 %-al emelkedett. Ebből a megye területén lévő állami gazdaságokban 122 fő dolgozik, akik közül 70 főt az 1958 január 1. után vettek fel. Tehát a határozat meghozatala óta az Állami Gazdaságokban dolgozó cigányok száma 70 fővel emelkedett. A többiek más megye területén, sőt a dunántúlon lévő Gazdaságokban helyezkedtek el s ezek inkább idénymunkások. A határozat hozatala előtt a megye területén szénporos téglaégető tömörülés nem működött. Ököritófulpös községben az 1958 évben lett szénporos téglaégetés szervezve. Az 1959 évben a téglakészítést beszüntette a községi Tanács VB. mivel 1958-ban kb 19.000 Ft ráfizetés volt a községnek az árkiegyenlítési forgalmiadó vonás és a kézigyártású tégla árának alacsony összegű megállapítása miatt. A legnagyobb az emelkedési %-ék a TSz-ekben elhelyezkedetteknél, mert az 1957 évihez viszonyítva az itt elhelyezkedettek száma a határozat hozatala óta 240 %-kal nőtt. A cigányság munkába állítását a megyei tanács VB. osztályai is igyekeznek elősegíteni. Az építési és Közlekedési Osztály a felügyelete alá tartozó Vállalatokat utasította, hogy a lehetőséghez mérten a segédmunkás szükségletüket a cigányság köréből elégítsék ki. Az 1958 január 1-től - 1959 május l.-éig a Vállalatok 51 cigányszármazású segédmunkást vettek fel. Ebből időközben eltávozott 22 munkás. A felvetteknek mintegy 43 %-a hagyta el a munkahelyét. A villanyszerelő, vízmű - kútépítő és a kéményseprő vállalat cigányokat egyáltalán nem alkalmaz. A cigányság helyzetének a megjavítására a legalkalmasabb volna a lakóhelyükhöz közel való foglalkoztatásuk. A családtól való távoli foglalkoztatásuk csak a gyakori család elhagyást, többnejűséget idézi elő. Miután a megye területén kevés az ipari üzem, így a megyei Tanács VB. helyesen határozta meg, hogy a cigányság jelentős részét a KTSz.-ek és a Háziiapri Szövetkezet felé kell irányítani. A VB. határozat alapján fel lett mérve azoknak a száma, akik a kosárfonás, gyékényfonás, kaskötésben volnának foglalkoztatandók, tehát a háziiparban kellene őket foglalkoztatni. Ezeknek a száma 434 főre tehető. Jelenben a Háziiparban mindössze 37 fő van foglalkoztatva. A Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Nyíregyházi Központja közölte, hogy a cigányok foglalkoztatása érdekében, ahol igyekeztek munkát biztosítani ott jelentkező nem volt. A Szövetkezet közlése szerint így történt Nyíregyházán is. Be akartak cigányokat szervezni, mindaddig nagy volt az érdeklődés, ameddig munkára nem kellett jelentkezni. Ez bizonyára annak köszönhető, hogy a Szövetkezet munkabére igen alacsony. A legszerényebb megélhetést sem tudja biztosítani. Az itt végzett munka után jövedelem a nyugdíj, vagy kegydíj kiegészítésére jó. De oka ennek az is, hogy nem foglalkoztak velük kellő formában és kellő mértékben. Vásárosnaményban 1956 év végéig működött a Háziipari Szövetkezetnek egy kosárfonó részlege. Olyan munkát produkáltak, hogy az 333
