„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
kisebb-nagyobb házhellyel. Ezek közül viszonylag rendesebb lakóházakban lakik 1.069 család, 144 család kezdett házépítéshez és 1.056 család szeretne családi házat építeni. A Végrehajtó Bizottságnak a házhelyhez való segítésére vonatkozó határozata helyes és a cigányság körében ösztönzően is hatott, azomban a házhelyhez való juttatásuk egyelőre kivihetetlen. A községi tanácsok Végrehajtó Bizottságai a vonatkozó rendelet alapján a házhely céljára kijelölt és felparcellázott területeket értékesítésre átadták az Országos Takarékpénztárnak. A házhelyek árának megállapításában döntő szava volt a községi Tanács Végrehajtó Bizottságának. Tehát a javaslat megtételénél lett volna lehetőség arra, hogy a cigányok részére eladásra kerülő házhelyek ára méltányosabb összegben lett volna megállapítva. Ha a cigányok részére ma lenne kedvezményes áron házhely juttatva, ez a dogozóknál elégedetlenséget váltana ki. A fenti elgondolásból és abból kiindulva, hogy a házhelyek eladását illetve értékesítését érvényben lévő pénzügyminiszteri rendelet szabályozza, így az Építési és Közlekedési Osztály a határozatban megállapított felterjesztést nem készítette el a pénzügyminisztériumhoz. A házhely vásárlásának másik akadálya az, hogy a községek lakosságának tekintélyes része idegenkedik a cigányok szomszédságától. Ez természetesen a cigányoknál is félelmet és idegenkedést vált ki. Egyes községek a határozat alapján saját hatáskörükben igyekeztek a házhelyhez való juttatást megoldani. A község belterületéhez csatlakozó állami tartalékföldek igénybevételével biztosítottak házhelyet. Ez az intézkedés is csökkentette a cigányoknál a házhelyvásárlási szándékot. Számosán arra hivatkoznak, hogy ha egyes községekben adtak a cigányoknak díjtalanul házhelyet, akkor más községben is hasonló módon oldják meg a cigányság házhely kérdését. Van olyan eset is, amikor a község által díjtalanul biztosított házhelyet a cigányság nem hajlandó elfogadni, mint pl. Piricse községben, a községi Tanács Végrehajtó Bizottsága szabályszerű 400 : :-öles házhelyet mért ki minden család részére s ezt nem hajlandók elfogadni, csupán egy család költözött oda. A kijelölt házhelyek elfogadására igyekezett rábírni a megye és járási tanács VB. kiküldötte, de ez eredménytelen maradt és az ellenállás valódi okát sem tárták fel. Hasonló eset van Kántorjánosi községben is. Kisar községben pedig 20 család részére lett házhely adva még egy sem épített rajta lakóházat, csupán egy család kezdett ez évben az építkezéshez. Az Országos Takarékpénztártól ez évben 3 egyén vásárolt házhelyet. A házhely vásárlásra hátrányos egyes községeknek az eljárása, amely szerint lakás építéshez csak akkor járulnak hozzá, ha a két szomszéd is beleegyezik. Ilyen eset történt Aranyosapáti községben. A községeknek ez az eljárása helytelen, mert a szomszédok az építkezéssel kapcsolatosan véleményüket megmondhatják sőt az építkezést, ha egyébként az építendő épület más követelményeknek megfelel. A Községi Tanácsok Végrehajtó Bizottságai a kutak és WC.-ék létesítéséhez nagy mér323
