„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
ahol két szoba konyhás mostani stílusú tömblakást épített, látván ezt a többi társai igen nagy kedvet kaptak az építéshez, a környékbeli cigányok szinte csodájára járnak. A községi tanács ebben az évben is több cigány családot juttatott lakáshoz benne a községben és csak azokat, akik már eddigi életmódjukkal bebizonyították, hogy minden megkülönböztetés nélkül a szomszédok is jószemmel nézik őket. Ezek az intézkedések jó irányú fejlődést mutatnak. Elsősorban a lakáskörülményt kell megváltoztatni, ez állami támogatás nélkül esetleg egy 10 %-nál megoldható, anyagi támogatás nélkül hiába hozunk határozatot, az csak határozat marad, mert egyes cigánycsaládok még ha keresnek is, de az eddigi beosztat- lan életmódjuk miatt a lakásépítésre már nem marad. A lakásépítkezésnél a faanyag a probléma, ezt a községi tanácsok községfejlesztési alapból meg is tudnák oldani. Az építkezéseknél szükséges lenne bevezetni a tervrajz szerinti építkezést, így lehetőség nyílna arra, hogy ha most nem is tudnának cseréptetős lakást építeni, de már úgy készítenék elő, hogy az idővel átfedhető lenne, olyan tervrajzra gondolunk, mely méreteibe megfelelő lenne, talán ez a módszer is serkentőleg hatna a minél nagyobb kereset elérésére. A cigányság körében megvan az óhajuk a kiemelkedéshez, azonban sok esetben az illetékes szervek sem adnak meg minden segítséget. Pl. telekhely juttatás, épületanyag beszerzés, munkahely biztosítás. Feltétlen szükséges a telepek megfelelő ivóvíz ellátása, egyes új településekre azért is idegenkednek építeni, mivel nincsen kút, így úgy gondolják, hogy ha ott hagyják a régit még hátrányosabb helyzetbe kerülnek. 27 Munkábavonásuk, kereseti, jövedelmi viszonyaik: A legutóbbi felmérés óta az állandó alkalmazásban állók száma megháromszorozódott. Különösen kedvezően alakult a Tsz-be való belépésük, 1957. évben mindössze 9-en voltak tsz-be, ma 102-re emelkedett a számuk, nagyszámban munkálkodnak a tsz-ben Zsar- olyán, Nagyar, Kérsemjén, Nábrád községben, összesen 15 községben 1-2 család akik rendszeres jó munkát végeznek a tsz-ben. A házalás kéregetés általában az egész járás területén megszűnt, maga a lakosság szoktatta le azzal, hogy munka nélkül semmiféle adományba nem részesítette őket. Igen helyes az az eljárás, hogy minden olyan juttatástól megvonták őket, melyet eddig csak ezért kaptak, mert cigányok pl. ingyen gyógyszer, orvosi- kórházi kezelés, ez az intézkedés igen jelentős eredményt hozott a munkába vonásnál, egyre inkább igyekeznek olyan munkahelyen munkát vállalni, ahol biztosítottak, kapják a családi pótlékot. Az állandó munkával nem rendelkezők száma még mindig magas, ezek a nyár pár hónapjában dolgoznak és az év nagy részében tétlenkednek éppen csak létfenntartásuk biztosítására elegendő élelem megszerzésére alkalmi napszámmunkát, kosárfonást végeznek. Igen helyes lenne a tsz-be minél nagyobb számba bevonni a cigányságot,- mert az sem vezet jóra, ha pár hónapon keresztül távol a családtól állami gazdaságban dolgoznak, így alkalom van a többnejűség tartására és arra, hogy a vándorélettel ne mondjanak fel. A tsz-en belül lehetőség van nemcsak a munkára való nevelésre, hanem egyéb erkölcsi vonatkozású nevelésre is, magától a puszta környezettől is sokat tanulhatnak a faluban élő becsületes munkás embernek igen nagy tekintéje (sic!) van a cigányság előtt, szavára hallgatnak, tanácsait szívesen fogadják. A telephelyükhöz közeleső állami gazdaságokban is helyes a foglalkoztatásuk, ahonnan 306
