„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
esztendős Rézműves Sándor, és Balogh István - a negyedikre, Lakatos Guztávra néztek, mert megszokták, hogy annál van az ész. Otthon ő volt a cigánybíró, s itt, ebben az iszonyú városban, ahol se meleg hajlék, se egy ismerős arc nem várja őket, egyetlen támaszuk.- Gyerünk fiúk - biztatta őket - megyünk, megkeressük a kis házravalónkat.- Magát felvesszük, Lakatos - fogadták őket Lakatos Gusztáv régi munkahelyén -, de a cimboráit nem ismerjük.- Nagyon jó munkások, kérem, felelek értük.- Én csak annyit látok, hogy cigányok.- Tán az baj? - vágott vissza Lakatos - a demokráciában ... De nem tudta befejezni, mert a főnök leintette:- A demokráciában is dolgozni kell.- Hát éppen azért jöttünk, tetszik látni - buzdult neki újra.- Na, elég legyen. Maga jöhet, a többi mehet.- Köszönöm, de nem hagyom cserben őket, tetszik tudni, mert bíznak bennem. Ennyit mondott Lakatos Gusztáv és három napon keresztül vagy húsz vállalatnál kopogtattak segédmunkáért. Hiába. Az orruk előtt vettek fel másokat. Ők nem kellettek sehol. Cigányok. Egy napig még csak megéltek a tarisznyából, aztán nyelték az éhkoppot. Az éhezést zokszó nélkül állták, hanem a szabadban, éjszakánként a hirtelen fagy csúnyán megviselte őket. Gémberedett tagjaikat sehol sem tudták felmelegíteni. Olykor megpihentek a Nyugatiban, de a rendőrtől való félelmükben, hiszen nem voltak bejelentkezve, odább álltak. Mégis az új ház álombéli képe, s otthon a kis pulyák éhsége, meg földieik előtt a becsület, tovább sarkallta őket. Harmadnapra szerencséjük akadt. Az Építésügyi Minisztériumban emberséges emberre találtak, Kákonyi Györgyre, és az besegítette őket a 24. Építőipari Vállalathoz. (Arany János utca 24.) Felhívta telefonon a munkaügyi előadót. KÁKONYI: Halló, kellenek segédmunkások? PÁVEL: Kellenek. KÁKONYI: Akkor küldök négy cigánymunkást. PÁVEL: Cigányok? Szó sem lehet róla. Mégis csak lett szó róla. Viszont Pávelt sem kellett félteni. Az írástudatlan emberekkel, tudtuk nélkül, egy hónapra kötött szerződést. (Ez szinte példa nélkül áll az építőiparban.) Röviden: egy hónap múlva le is út, fel is út. A Kerepesi út 57. szám alatt, a munkásszállás gondnoka, Zolnay nevezetű, szállásutalványuk hátlapjára ráírta, hogy »A munkások nem hajlandók cigányokkal egy fedél alatt aludni« - s elzavarta őket. (Ezt a papirost másnap Solti, a »szociális« előadó elszedte tőlük és összetépte, nehogy nyoma maradjon.) Aznap este a X. kerületi kapitányságtól kért védelmet és szállást a négy ho- dászi. Másnap jelentkeztek Kákonyinál. Ekkor az Alkotmány utca 10. szám alatti építkezésre és szállásra helyezte őket. Viszont az üzemi orvos anélkül, hogy megvizsgálta volna, rendszeres kéthetenkénti fertőtlenítőbe küldte a Lakatos-brigádot. Nagyon zokon vette ezt a négy hodászi. Elmentek - kihez is mehettek volna - Kákonyihoz panaszra. Kákonyi kiment az üzemi rendelőbe. KÁKONYI: Megvizsgálták ezt a négy embert mielőtt fertőtlenítőbe küldték? 255
