„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
ASSZISZTENSNŐ: Nem. KÁKONYI: Akkor hát milyen alapon tették ezt? ASSZISZTENSNŐ: Olyan büdösek, mint az állatok! LAKATOS (belép): Talán szagolt minket az elvtársnő? Hiszen ránk se nézett! ASSZISZTENSNŐ: Takarodjék ki! KÁKONYI: Figyelmeztetem, hogy tisztességesen beszéljen a munkásokkal. Arra feleljen, kérem, hogy vizsgálat nélkül, minek alapján rendelték el a kéthetenkénti fertőtlenítést? ASSZISZTENSNŐ: Hát ... annak alapján, hogy ... hát vagy hat éve járt már itt cigány, s abban találtunk tetüt. A fertőtlenítés ügye tehát Lakatosék igazságával és az üzemi rendelő szégyenével zárult. De: hamisan számították ki a munkabérüket, elkülönítették a szállásukat, a takarítónő nem takarított rájuk, és azt íratták a falujukba a tanácsnak, hogy ők tetűvel fertőzöttek és jó lenne a családjaikat fertőtlenítem. Vége a kálváriának. Átmenekültek a 42. számú vállalathoz, munkakönyvükben a háromhetes munkaviszonnyal és kartonjukon a 23. vállalat üzemi rendelőjének »csodálatos módon« nem szerepel a véleménye. A 42. üzemi rendelő pedig megállapíttotta: semmiféle fertőző betegségben nem szenvednek. * Milyen jó volna, ha a Szabolcs megyei határozatról tudnának Pesten! Milyen jó volna, ha az országszerte megnyilvánuló segítőszándékot (Pest és Vas megye is kézbe vette a cigányság ügyét), a tanácsok törekvéseit képes lenne egy társadalmi szerv összehangolni! Van, aki azt mondja erre, hogy a cigánylakosság helyzete nem probléma, mert, hogy úgy mondjam, »koncepció dolga az egész, az pedig nem más, mint maga a népi demokrácia«. Az ilyen ahhoz a világlustájához hasonlít, aki, mert almafa van a kertjében, ölbe teszi a kezét, se nem nyesi, se nem ápolja e fát, csak várja a termést. A lehetőséget nem szabad összetéveszteni a teendővel. Úgy látszik, a csaknem húszezer cigánylakosú Szabolcs-Szatmárban tudnak a lehetőségből új valóságot kovácsolni. Egy ilyen merész és bonyolult folyamatnak lehetünk tanúi a Nyírségben, Szatmárban, a beregi részen, az egész megyében. A Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottságával az egész közvélemény egyetért abban, hogy »a cigányság elmaradottságából adódó probléma megoldása az egész társadalom ügye. E probléma nem oldható meg kívülről, a cigányság nélkül«. Igaz, hogy a cigányságot tulajdonképpen fel kell fedezni; de az is igaz, hogy a tanácsainkban rejlő energia is jórészt ismeretlen. Nagyszerű és örvendetes, mint veszik körül a megye legjobb erői a tanácsokat és igen megkapó, mint eszmél magára a remény friss örömével a cigányság, hogy valóra váljék a végrehajtó bizottság határozata, a szabolcsi jelszó: »Emberi hajlékot a putrik helyett!« Solymár Tamás 256
