„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
44. 1958. január 7. Csenger. A Járási Tanács VB elnökhelyettesének előterjesztése. Előterjesztés. A Végrehajtóbizottság 1958. január 9-én tartandó ülésére. Tárgy: Cigányok helyzetének megjavítása. A csengeri járás területén a cigányok lélekszárna 2904 főt tesz ki, amely az összlakosságnak mintegy 10 %-át teszi ki. Főbb településeik: Csenger, Komlódtótfalu, Porcsalma, Tisztaberek, Tyúkod községben vannak. A cigány lakosság egyrésze főként a családfők, lakóhelyüktől távol, ipari vállalatoknál dolgoznak. A legtöbbjük az építőipari vállalatnál, Kazincbarcikán dolgozik. Az ipari vállalatoknál dolgozók létszáma a családfőket számítva mintegy 200 főt tesz ki. A cigány lakosság legnagyobb része idényjellegű munkákkal foglalkozik, nyáron az itt- honmaradottak mintegy 90 %-a vályog előállításával, az építkezéseknél tapasztással foglalkozik, egy igen csekély részük, mint zenész keresi meg kenyerét. Az itthonmaradottak téli foglalkozása okoz különösebb problémát a közigazgatási szerveknek. A téli idő alatt az itthonmaradottak nagyrésze kosárfonással, kerti butrok (sic!) készítésével, és gyékény áruk előállításával foglalkozik. Tekintettel arra, hogy ez a foglalkozásuk kimondottan idényjellegű, részükre iparigazolványt, vagy vándor-iparengedélyt, vagy házi-ipari igazolást kiadni nem lehet, így az általuk előállított áruk értékesítésénél a rendőrség igazolásra szólítja fel őket, és iparigazolványt, vagy vándoripari engedélyt kér tőlük. Ez megoldandó probléma. Helyes volna, hogy ha e kimondottan téli időszak folyamán az általuk előállított munkák értékesítését úgy a közigazgatási szervek, mint a rendőrhatóság engedélyezné, amennyiben a nyersanyag származását igazolni tudják. így mintegy 40-50 családnak a téli megélhetése biztosítva volna. Helyes a Megyei Tanács fölvetése, hogy ezeknek a kosárfonással, kerti bútorok készítésével, gyékény áru előállításával foglalkozókat, háziipari szövetkezetbe tömörítse, azonban a csengeri járásban az a helyzet, hogy ezek 3-4 család kivételével kizárólag a téli időszakban folytatják ezen szakmájukat, és a nyári idő alkalmával semmi körülmények között KTSZ-be, vagy Háziipari Szövetkezetbe nem lehet tömöríteni őket. A cigány családok munkábaállításának körülményeit igen megnehezíti még az, hogy a különböző vállalatok idegenkednek a cigányok munkábaállításától, és gyakran megtörténik, hogy a toborzásra kiadott rendeletekben kifejezetten mellőzik a cigányok munkába- állítását. Ezen a téren csak felsőbb szerveink tudnak segíteni, és ez nagyban hozzájárulna életkörülményeik megjavításához. A cigány családok végleges és tervszerű letelepedésükhöz feltétlen fontos volna, részükre házhely-juttatás. Azok részére, akik gazdasági és egészségügyi szempontból minden körülményeknek megfelel, azok a község bármely területén engedélyezni kell letelepedésüket, akik pedig a fenti körülményeknek nem felelnek meg, a község bizonyos részén kell biztosítani számukra a letelepedési helyet. Az 1957 évben megjelent 35/1957 220
