„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
25. 1956. január 25. Gáva. Szalatkay Sándor körzeti orvos utólagos hozzászólása a cigány ankéthoz}6 Tárgy: A cigányság helyzetének megjavítása érdekében tartott ankéthoz hozzászólás Hív. sz.: 115-2/1956X1. Megyei Tanács Vb. XI. Eü Osztályának86 87 Nyíregyháza. Nem volt alkalmam arra, hogy a január 23-án tartott ankéton elmondhassam a cigánykérdéssel kapcsolatos megfigyeléseimet, az erre vonatkozó javaslataimat. Az ankéton az az érzésem volt, hogy a Vb. elnökök optimista szemszögből ítélik meg a kérdést, boldogan terjesztették elő elért eredményeiket, amik kétségtelenül szépek, elismerésreméltók, de csak egy pár cigánycsalád megmentését oldották meg, s még Ököritófiilpösön is, ahol kétségtelenül a legtöbb történt, még mindég szép számmal vannak a nem emberi körülmények között élő cigányok. Hallhattuk az ankéton, hogy a cigányság jó része megtalálta az utat, amely a felemelkedéshez vezet. Ha megfigyeltük, láttuk, hogy ezek a cigányok azok sorából kerültek ki, akik eddig is testi munkát végeztek, sármunkások, teknővájók stb. voltak. Ma élve a demokrácia nyújtotta munkalehetőségekkel megbecsült dolgozók lettek, jól keresnek, nem okoznak gondot a társadalomnak. A baj, a nehézség azokkal van, akik kint a falun a muzsikálásból akarják fenntartani magukat és családjukat. A régi kapitalista világban, amikor bőven akadt gentri, kupec, kulák, könnyen pénzt kereső ember, ezek képezték a falusi cigányság „arisztokráciáját”. Nem voltak anyagi gondjaik, hiszen bőven jutott nekik is a könnyen szerzett pénzből. Ma, amikor mindenkinek meg kell dolgozni a keresetért, nem igen akad ember, aki százasokat húzzon a vonóba, a muzsikus cigányság elvesztette lába alól a talajt. Ma már faluraszóló esemény, ha valaki végigcigányoz egy-egy éjszakát. Kétségtelenül hozzájárni ehhez az a körülmény is, hogy a parasztság rendszeresen hallgat rádiót, minden falunak megvan a maga hangos híradója, a hangszórók naponta sugározzák az ország legkiválóbb, művészi teljesítményt nyújtó népi zenakarainak lemezeit, igényeik megnőttek, s bizony csak beborozott állapotban találnak szórakozást a falusi „népizenekarok” teljesítményében. A falusi muzsikusok nem képezik magukat, Gáván is az történt, amikor a Kulturházunk vezetősége felajánlotta, hogy továbbképző tanfolyamot indít meg, hogy fejlődhessenek, avval utasították el az ajánlatot, hogy most tettek vizsgát, alkalmasnak találták őket, nekik nincs mit tanulni. Nem akarják megérteni, hogy amit most nyújtanak, az selejt munka, evvel nem lehet tisztességesen megélhetést biztosító jövedelemhez jutni. Ragaszkodnak a mesterségükhöz, megalázónak tartják azt, hogy a nyomorúságot biztosító „művészi” pályát felcseréljék a tisztességes megélhetést 86 L. 23. sz. is! 87 A megyénél Gaál Ibolyának adták ki a levelet, az ő láttamozása szerepel rajta. Körzeti orvos Gáva 8314-19/1956 112
