„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
nyújtó „melóssággal”. Amellett tökéletesen megőrizték a múlt hagyományait, átvették a régen őket eltartó gentri világ összes hibáit, a kártyázást, a semmittevést. Ezeknek az asszonyaik járják a falut és tartják el, ahogy azt a szamossáji cigánykiküldött nagyszerűen jellemezett, kötőjükből a férfiaikat. Ezek azok a cigányok, akik a legnehezebb kérdés elé állítják a felsőbb hatóságot, kóborolnak, csavarognak, lopnak, reggelenkint rajokban húznak ki a határba, ősszel a burgonya, kukorica vetést tizedelik, télen a fákat tördelik, megsemmisítve evvel az erdősítési Lerveket. Ezeknek a munkateljesítménye a dolgozók szempontjából a semmivel egyenlő, adót nem fizetnek, nem vesznek részt az ország építésében, de annál nagyobb a hangjuk, ha alaptalan követeléseiket nem elégítik ki, a legagresszívebb módon lépnek fel. Azonban ezek között a cigányok között is van komoly értéket jelentő tudású muzsikus, józanul gondolkozó, beosztással élő ember, ezeket mindenféleképpen meg kell menteni, ezt diktálja az emberisesség, de a népi zenekultúra is. Ezeket kellő szűrés után tömöríteni kellene, itt a Művészi Alapokhoz hasonló egyesülésre gondolok. Ahogy a falusi kisiparosságot össze lehetett tömöríteni a KTSZ-ek szépen működő egységeibe, ugyanígy meg kellene alakítani a szükséglethez mérten a falusi népzenész egyesüléseket, ezek a KTSz-ek munkaértekezleteihez hasonlóan rendszeresen összegyűlnének, képeznék magukat. Ugyanekkor rendelettel szabályozni kellene a szórakoztató zenét nyújtó dolgozók munkavállalási lehetőségeit. A falusi korcsmák, táncmulatságok, lakodalmak zenei ellátását csak az egyesülés tagjai láthatják el. Az egyesülés köti meg a szerződést, ő fizeti a tagokat. Aki nem tagja az egyesülésnek, ha muzsikál, kontárkodik, büntetendő cselekményt követ el. Ha el lehet kobozni a kontárkodó szabó gépjét, lakatos szerszámját, kobozzák el a kontárkodó cigány hangszerét, a kontárt büntessék meg. Evvel elérhetjük, hogy megmentődik a komoly képességű muzsikus cigány, akinek pedig nincs tehetsége, az elveszítve a munkalehetőségét rákényszerül arra, hogy átképezve magát, megkeresse és megtalálja a képességeinek megfelelő munkakört. A cigányság megsegítése ahoz, hogy tisztességes othont építhessen magának jogos és indokolt kívánság, azonban itt tekintettel kell lenni a többi dolgozó igényére is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen érzéssel fogadja majd az a dolgozó, az a TSz tag, aki éveken keresztül szorgalmasan dolgozott, takarékoskodott, hogy felépíthesse szerény kis falusi otthonát, ha azt fogja látni, hogy a produktív munkát nem végző cigányság állami segítséget kap lakásépítéshez, pusztán csak azért, mert ő cigány. Hiszen ez egy újabb kiváltságos osztály keletkezéséhez vezetne. Hiába igyekeznénk megértetni ezekkel az emberekkel, hogy a cigányság kiemelése a telepekről elsőrendű egészségügyi feladat, mert nem hagyhatók mostani szégyenteljes viszonyaik között. Én itt azt tartom célszerűnek, hogy építési segélyt, szigorúan természetben kiadandó segítségre gondolok, csak azok kapjanak, akik az új táppénzrendelet értelmében jogosak a 75 %-os táppénzre. Aki két esztendeig dolgozott, egy esztendős szakszervezeti tagságot igazolt, az méltán kiérdemelte az állam segítségét, ez ellen senkinek sem lehet kifogása. Ezt az előfeltételt megszerezheti minden cigány, ha dolgozó a munkájával, ha muzsikus, az általam ajánlott népzenés egyesülés keretében. Ennek az előfeltételnek véleményem szerint nagy nevelő hatása lenne a cigányságra. Ez érthetőbben beszélne mindennél. 113
