Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
A birtokrészek eredete 11 A birtokjogi iratok mellett a „régi embereket”, nagy helyismerettel rendelkező jobbágyait is megkérdezte. Az 5. irat tartalmával kapcsolatosan Ibrányi „egy régi vén Buda György nevű” jobbágyától is tájékozódott, a 9. szám alatti iratokról pedig megjegyzi, hogy összhangban vannak „az régi emberek” információival. Radvány pusztai birtokáról a „környékben lakos öregembereket” is kikérdeztette, „megesketvén felőlié” őket. A szóbeli közlés azonban nem lehetett számára teljesen bizonyító erejű. A hodászi „vénemberek” informálták a helybeli telkekhez tartozó szántókról, hogy hány holdon feküdtek, Ibrányi Ferenc azonban nem elégedett mega hallottakkal, s rögtön hozzátette: „De sokkal többnek kell lenni, azért csak könnyű szóra nem kell hadni, parasztok szavára”, hanem ki kell vizsgálni. Más ügyben is kritikával jegyezte meg: „Búzás János csak maga informál így, mivel ő ezen telekhez való jobbágy. NB. De ezt ha igaz-é, így vagyon-é, igen ki kell cirkálni, és meg is indítani effelől az Korpadi maradékit. ” Két ismeretlen eredetű aranyosi telekről „Kulyka Ferenc hiti szerént azt mondja, semmi örökség nincs” hozzájuk, „az ketteihez penig elég van mindenféle örökség. De — teszi hozzá Ibrányi — hamisság, hogy amazokhoz is nem válna, hanem az régiség mia, hogy régen nem lakott ember rajtok, s azonban oroszok szállották meg, azok tulajdonították el, de ezt szorgalmatosson ki kell inquisitióval keresni. ” Az írott és íratlan információ birtokában végezték el a birtokok felmérését. A korábbi birtokjogi, esetleg birtokgazdálkodás céljából készített összeírásokban szereplő telkeket ugyanis összevetették az akkori tényleges állapotokkal. Az összehasonlítás során derült ki, hogy néhol nem teljes számban találták meg a telkeket. Algolopon egy telek hiányzott, Gyürén szintén nem bukkantak rá az egyik telekre azok közül, amelyek a pecsétes lajstromban szerepeltek. A birtokrészek eredete Az Ibrányi Ferenc-féle úrbéri összeírás alapján jól rekonstruálható az egyes birtokok története. A részletességet érzékeltethetjük azzal, hogy gyakorlatilag minden telek eredetét, olykor annak, vagy használóinak sorsát alaposan megismerhetjük. Ha megvizsgáljuk ilyen szempontból az egyes birtokrészeket, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az anyai és apai ágon örökölt birtokok mellett igen jelentősek voltak Ibrányi Ferenc birtokszerzései. Nem kis büszkeséggel így vall egy helyen birtokának növeléséről: „Nékem az egy Kúlczár Mihály jobbágyomnál több sem jobbágyom, sem telekem Pettneházán nem vált... Hanem az én Istenem jóvóltából már most csak igen kevés híja, hogy felét nem bírom egész Pettneházának.” Ibrányit az örökölt jószág megőrzésén túl főként az apai és anyai leányágak birtokrészeinek visszaszerzése kötötte le, de zálogba vétellel is növelte birtokát, némely esetben pedig — elsősorban minőségi — cserével szerzett magának földterületet. Mindennek következtében 1656- ban hatalmas birtoka Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Abaúj és Gömör vármegyékben húzódott. Ibrányi Ferenc birtokainak egy részét apai, vagy anyai ágon örökölte, mindezek miatt nem érdektelen felmenőinek megismerése. Az Ibrányi família a Péc nemzetségből származott, pontosabban Péc nembeli Apor nádor fiától, Gergelytől. Károly Róbert 1322. január 4-én kelt oklevelében Péc nembeli Gergely fia Lukács mesternek adományozta Egyházasibrányt és tartozékait, ahonnan a család nevét vette. Lukács mesternek nem
