Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
12 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete maradt utóda, így fivérének, II. Gergelynek ága vitte tovább a nemzetséget. Leszármazottai közül az 1447 előtt elhunyt I. András utódaival az Ibrányi családnak fiágon magva szakadt. A leányágon továbbélő család ősei a fiúsított Ibrányi Margit és Vay István voltak. Fiuk, szintén István, felvette a vajai Ibrányi nevet, és feleségétől, Márky Margittól született három fia közül I. László vonalán vezethető le a család ismert ágazata. I. László hét fiúgyermeket nemzett, közülük II. Miklós lett az ág továbbvivője, aki Szabolcs vármegye alispánja volt, és az 1549. évi összeírásában 103 portával a legnagyobb birtokosok közé tartozott a vármegyében. Ismert Ibrányi Miklós összetűzése a nagy hatalmú Báthory urakkal, mivel Báthory András és Péter 2000 holdat foglalt el az Ibrányi-birto- kokból. II. Miklós és felesége, Szamosújlaki Potenciána három fiút (11. Ferenc, Bálint, II. János) és öt leányt (Kornis Györgyné Ibrányi Zsófia, Katalin, Erzsébet, Borbála, Anna) hagyott maga után. II. Ferenc a család egyik legjelentősebb tagja volt, Báthory Miklós országbírósága idején alországbíró lett. Két felesége volt: eszéni Chapy Klára és Lónyay Krisztina. Gyermekei voltak III. Miklós és három leány, vagyis Zsófia, chernelházi Chernél Pálné; Anna, Bornemissza avagy Vincze Lászlóné, utóbb Bay Zsigmondné és Katalin, Tatay István vagy Ferenc hitvese. Ferenc alországbíró fivére, Bálint 1574. június 12-én már nem élt, és két fia, Pál és II. László utódok nélkül hunytak el. A harmadik fivér, II. János felesége, felsővadászi Rákóczi Anna 1572-ben már özvegy volt, akitől gyermekei születtek: III. Ferenc, Zsófia, Színyei (Merse) Istvánná és Sára, talán Gecsei Pálné. III. Ferenc előbb császári zsoldban álló hajdúkapitányként tűnt föl, majd 1604. október 14-én többekkel együtt csatlakozott Bocskaihoz, de még az év végén meghalt valami betegségben. Felesége rozsályi Kun László leánya, Magdolna volt, kitől két fia (IV. Miklós, III. László) és egy leánya (Magdolna) született. Kun Magdolna másodszor is férjhez ment, 1606-ban már Csomaközi Ambrusnénak hívták. III. László az 1635. évi országgyűlés által a szükségtelen szárazvámok megvizsgálására és eltörlésére kiküldött biztos volt, és Dóczy Annát, Dóczy Ferenc szepesi kamarai tanácsos leányát vette feleségül. Egyetlen fiuk, IV. Ferenc történelmi szerepet nem játszott, de neki köszönhetjük az 1656. évi urbárium elkészítését.1 Ibrányi Ferenc anyai felmenőit az említett urbárium alapján rekonstruálhatjuk.2 Anyai dédapja Golopy Gáspár volt. Vejétől, Dóczy Ferenctől született Ibrányi Ferenc anyja, Dóczy Anna. Golopynak volt még két unokája, Némethi Lászlóné és Horváth Ferencné. Az Ibrányi Ferenc-féle összeírás elsődleges célja tehát az lehetett, hogy tisztázza az egyes birtokrészek eredetét. Ugyan nem említette meg az összeírásban, hogy kitől örökölte Szőrbénye és Radvány pusztákat, de valamennyi örökségének eredetét jól ismerte. Ibrányi Ferenc dédapjának, Golopy Gáspárnak 3 lányunokája volt: Némethi Lászlóné, Horváth Ferencné és Ibrányi anyja, Dóczy Anna. A Golopy-birtokok harmada tehát anyai ágon került Ibrányi Ferenchez. A tállyai szőlő Golopy Gáspáré volt, azt Ibrányi Ferenc apja, Ibrányi László váltotta ki Alaghy Menyhérttől. Golopy Gáspárnak volt egy 1 Mészáros, 1997. 65—68. 2 A Dóczy, Golopy és az Ibrányi családok közti rokonsági fokok kutatásának eddigi eredményei alig haladták meg Nagy Ivánéit, így ez az urbárium értékét nagyban növeli. (Nagy 1., 1858. 334—338., 417—418.)
