Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

szabolcsi ármentesítő társulat88 területe kiterjed. Mondanom is felesleges, hogy igen meg­érdemelték a fáradságot a szerzett tapasztalat, valamint a küldöttség művelt tagjaivali há­rom napos együttlét és együtt étkezés kellemei. * Kemecsének mint községi erkölcsi testületnek a tagosítás előtt is volt néhány holdnyi közös vagyona, mely a tagosítás alkalmával elég gondatlanul, az úrbéresek birtokának egyik szegletén, nemigen jó helyen lett egy tagba kimérve. Azt az úrbéresek tagosítás után önkényileg elfoglalták, azon ürügy alatt, hogy az úrbériséghez lévén kimérve, nem a községet, hanem az úrbéres közönséget illeti. Én azonban a közbirtokosság megbízásából a község javára per útján visszafoglalván, az az 5009. tk./892. sz. telekkönyvi végzéssel a községre át lett írva, és attól fogva a község jövedelméhez lett annak haszonbére csa­tolva. 1874.év Katits István vöm alapos szakképzettsége dacára egy állhatatlan természetű embernek bizonyult. Ugyanis tudomására jutván, hogy egy központi hivatalnok, akinek már 1500 forint évi fizetése volt Budapesten, valami gyógyíthatatlan betegsége miatt öngyilkos lett. Megtudva továbbá, hogy az északkeleti vasút jogtanácsosa, Korányi Adolf ügyvéd nekem nemcsak iskolatársam volt, hanem az őnálánál alig idősebb nagybátyja, Nyíry Ferencnek elhalt nője, Bodó Antónia feleségemnek testvére volt, egyenesen megkereste Korányit, hogy ezen álláshoz jutását elősegítené. Mivel onnét kedvező választ nyert, nem volt visszatartható attól, hogy Kemecséről el ne menjen. Tehát még azon év május havában felköltözött Pestre, és egy idétlen fiúgyermek szülése folytán gyengélkedő feleségét is odacipelte. Hol az az érzékeny csalódás érte, hogy az elődje fizetését távolról sem kapta meg. Mindössze is az addigi 800 ft fizetését emelték 900-ra, ami tekintettel arra, hogy nagyvárosban lakott, reá nézve kevesebb volt, mint az itteni 800 forint. De már akkor nem lehetett változtatni rajta. Tűrni kellett. Abban mégis szerencséje van, hogy Budán a János utcán Kertész Tódor házában 200 forintért jó szállást kapott. S minthogy a központi hivatal is Budán van, nem kell messzi járnia oda, és 300 forint szálláspénze lévén, százat meg­takarít. Minthogy ablakaik a Horváth-kertre néznek, hol nyári színkör, katonai térzene, körsétahely van, elég jó helyen van. * Mariska lányunk Kálióban volt nevelőben. Már előző év őszén vitetvén oda, hol Szeder nevű, porosz származású két vénkisasszonynál 300 forint évi fizetésért nemcsak teljes el­látást, hanem igazi jó házias nevelést is nyert. Ezt nekem az akkori káliói római katolikus esperes plebánus, Tamás Imre jó barátom ajánlotta, aki különben, amint alkalmilag maga is bevallotta, az egyik - előhaladott kora dacára elég jóarcú, de kiváló, szép termetű - kisasszonnyal intimebb viszonyban volt. De hátjussa volt hozzá, mert a kisasszonyok olyan jó vallásgyakorlók voltak, hogy egy imádkozás céljára szolgáló térdeplő állvány felett lévő Mária-kép előtt éjjel-nappal pislogtattak egy kis lámpát. Éppen úgy pisloghatott nem éppen fiatal szíveikben is a szerelem tüze. S ha akadt, aki élessze, lángra is lobbanhatott. 88 A Felső-Szabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízlevezető Társulat Szabolcs megye északi részét, a Csap és Vásárosnamény közötti Tisza-szakaszt és környékét, valamint a Bodrogköz 80 000 katasztrális hold­nyi árterét felügyelte. A társulatnak a Tisza mellett 72,6 km hosszú töltése volt. 86

Next

/
Thumbnails
Contents