Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Ezen évben Demecser községben Bodó Antal csendbiztos 4 legényt aprólékos lopások ^7 miatt letartóztatott, és a nyomozás további eszközléséig a községi zárkába becsukatta. Akik ott nagy lármát csapván, amidőn lecsendesítésük végett a csendbiztos hozzájuk benyitott, egy - ott zálogba lefoglalt - ekének a csoroszlyájával89 megtámadták, és a börtönből kitömi akartak, sőt a vele volt Győry János pandúrt karján meg is sebezték, és csak hosszas küzdelem után sikerült őket a községi bíró segedelmével megfékezni. Minek folytán a tetteseket az előnyomozati iratokkal a királyi törvényszékhez bekísértettem, ahonnét pár nap múlva valamennyien szabadon bocsáttattak. Hazaérkezvén még aznap estére a bíró házára mentek, és azt megöléssel fenyegették, de a bíró közéjük lővén, elszaladtak. Mely körülményről én a legközelebbi bizottmányi gyűléshez jelentést tevén, az az igazságügy minisztériumhoz tett előterjesztést, minek folytán a törvényszék ellen vizsgálat rendeltetvén el. Annak következtében Lauka József törvényszéki elnöknek és Báthy Károly ülnöknek nyugdíjba kellett vonulniok. Az elbocsátott vádlottak pedig újból befogatván, szigorúan megbüntettettek. * Ez évi szeptember hó közepén Ilka leányom férjével hazajönni ígérkezett. Ki is mentünk feleségemmel az esteli vonathoz őket várni, de mivel a Katits szabadságolási engedélye késett, nem érkeztek meg, mit csak az ott vett táviratból tudtunk meg. Erre felségem az állomás fonökéknek azt mondta, hogy leányát igen szép fiatal libapecsenyére várta, nehogy rajtunk romoljon, jöjjenek be, együk meg együtt. Persze, hogy a fönökéket nem kellett kétszer hívni, azonnal felkuporodott feleségével a kocsinkra. Ezeken kívül a vonattal hazaérkezett Géczy jegyző és az öreg Vitéz református pap is ajánlkozott a libapecsenyére, és mindannyian felültek a kis sandlauferre [homokfútóra], amire csak úgy fértünk fel, hogy a kocsist gyalog hagytuk, és én hajtottam. A főnök mellém, nője és Géczy az első ülésen visszafele, hátul az öreg pap ült feleségemmel. Géczy ingerkedett a főnöknével, aki visongált, kacagott. A főnök is belévegyült. Hasztalan csillapítottam, hogy az egyik ló nyugtalan. Addig hasztalankodtak, hogy a nyerges ló nagyot szökött, és a kocsit az út melletti árokba tolta és feldültötte. Mindenki kiesett a kocsiból, csak én tartottam meg magam a gyeplőnél fogva, és meg is fékeztem a lovat. Az oda érkezett kocsissal a kocsit helyreállítottam, amely nem is dőlt fel, tulajdonképpen csak félrezökkent. A feldűltekhez visszamenvén, szegény feleségemet majdnem eszméletet vesztett állapotban találtam. Feltettük a kocsiba, és ott ölembe fogván, csendesen hazamentünk. Útközben magához jött és kért, hogy csak a karját tartsam, mert az nagyon fáj. Orvos még akkor nem volt Ke- mecsén, a járási orvos Bogdányba lakott. Rögtön érette nyargalt a kocsis, háromnegyed óra alatt meg is érkezett, aki azután megvigasztalt, hogy sem eltörve nincs a kar, sem ki- ficamulva, csak meg van ütve, pár napi hideg borongatás után jobban lesz. Napról napra így bíztatott, de már az 5. napon a válla körül nagy daganat jelentkezett, hát kihozattam Nyíregyházáról Grünbaum Leó (most Gara) jó hírben álló orvost, aki rögtön meglátta, hogy ki van ficamulva vállbán. Azonnal helyretette az én és Piroska leányom segítségével, mire az addig szenvedett erős fájdalma annyira megszűnt, hogy a látogatására kijött sógornővel, Krasznay Gáboméval egész jókedvvel elcsevegett a nyíregyházi újságokról. De bizony azért legalábbis három hónapig enni nem tudott a jobb kezével, amiért az ügyetlen bogdányi orvost mindég zúgolódással fogadta, hogy miért nem ismerte fel, hogy ki van menve a helyéből, amiatt fájt ilyen hosszasan, hogy sokáig volt helyrehúzatlanul. 89 A földet barázda-szélességben hasító és fordító ekevas elé szerelt, cserélhető acél vágóéi. * 87
