Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
mely attól az abszolút kormány ideje alatt szakíttatott el, s annak igazgatására egy úgynevezett fiumei kormányzó neveztetett ki. Egyidejűleg tervbe vétetett annak Budapesttel Zágrábon keresztül vasúttal való összeköttetése. Nemkülönben Horvátország és Szlavónia kormányzási ügyei is szabadelvű alapon Magyarországgal mint anyaországgal közvetlen összeköttetésbe hozattak. így az ország területi épsége az Andrássy-minisztérium vezetése alatt az érdekeltségek megelégedésére állapíttatott meg. * Ezen évi április hó 24-től kiadatott a Sárga korcsma heti italmérési jog, valamint a belső regálé haszonbérbe három évre, évi 1650 forint évi bérért Scheer Bemát és Grosz Majer előbbi bérlőknek. * Ugyanazon évi július hó 25-én elhalt anyósom, özv. Bodó Lászlóné született Kelemen Antónia 64 éves korában Kemecsén. Ugyanis már pár héttel azelőtt ágyban fekvő beteg lett Madán, ahol állandóan tartózkodott. Sikerült neki feleségemhez leánya, Nemes Gyuláné ellenzése dacára értesítést küldeni, hogy érzi halála közelgését, és Kemecsén szeretné anyja mellé temettetni magát. Tehát feleségem menjen érette kocsival, és szállítsa haza még életben. Mit feleségem teljesítvén, azután öt nap múlva meg is halt, és óhajtásához képest itt el is temettetett két évvel előbb elhalt anyjához, néhai Kelemen Fe- rencné született Szőgyényi Johannához. Egy közös sírba tétetvén örök nyugalomba a régi, római katolikus felekezeti temetőben. Eltakarítása után vallotta meg Kati leánya, Nemes Gyuláné, hogy miért ellenkezett abban, hogy nálunk jöjjön meghalni. Attól tartott ugyanis, hogy végrendelkezését, melyet tőle a maga javára kizsarolt, megváltoztatja utolsó óráiban. Beszélt is valami ilyenről, de én megnyugtattam, hogy közvetlen leszármazó örökösei vannak, tehát végrendeletre nincsen szükség. így sógornőm azt hitte, hogy a végrendelettel majd az anyja vagyonát sikerül elfoglalnia, abból feleségemet és a harmadik testvérjük, Antónia, Nyíry Ferencné kiskorú árváit kiszorítani. De amidőn azt felmutatta, kitűnt, hogy az formai hibák miatt meg nem állhat. Mit ő nem akarván elfogadni, emiatt a hagyaték megosztása késedelmet szenvedett, s így az csak egy év elteltével lett véglegesen megállapítva, holott a halálozás folytán hátrahagyott 180 holdnyi birtokból 115 hold eredetiképpen az örökösöket illette mint atyjukról álló. így azt anyósom csak özvegyi jogon haszonélvezte, és arról nem is végrendelkezett. Csakis az őt, mint Kelemen Antóniát illetett mintegy 65 holdnyi részt hagyta egyedül Katalin leányának, mint akinél 1866-tól lakott. Mint a végrendeletben indokolni kívánta, az őt több éveken át panasztalan kenyerén tartotta. Arról persze nem emlékezett, hogy az összes birtok 800-900 forint évi jövedelmét a hagyományoshoz hordta, és azzal együtt költötte el. Valamint arról is megfelejtkezett, hogy azt a kevés birtokát is, ami az általa öröklöttnek alig egynegyedét képezte, én mentettem meg a tagosítási előmunkálatok alkalmával, amidőn ugyanis azok 8-10 holdas részletekben el voltak zálogosítva, helyesebben potom árban pénz-interesként [kamatként] használtattak egyes parasztgazdák által, oly formán, hogy 100 forint kamatjában 4-5, 200 forintba 8-10 hold volt használatba adva, szerencsére bármikor kiválthatólag. Amidőn tehát ezek a hitelezők szerződéseikkel a választott bíróság előtt felléptek, és az általuk bírt földeknek részükre leendő kiadatását követelésbe tették, a bíróság azt az én ellenvetésemre megtagadta. Hanem miután az első követelő, Márkus Ferenc 200 forint követelését sajátomból kitettem, kérelemre vette a dolgot, s így egyezség szerint megelégedett a 10 hold helyett három és fél holddal úgy, hogy az részére birtokához vágható legyen, a 6lA hold pedig anyósomnak maradt. Ily módon kiegyeztem anyósom nevében a többi követelőkkel 74
