Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
apai hatalom alól kiszabadult közhonvéd, szakaszvezetö, honvédhadnagy, nagy táncos, víg mulatozó, járási esküdt, majd szolgabíró, végül főszolgabíró tükröződik vissza. Nemcsak leírója, jegyzetelője, alkotó részese mindannak, amiről az életírása szól: a függetlenségért küzdő honvédségnek, a nehezen és vontatottan polgárosodó Magyarországnak, a Szabolcs megyében ismeretes cifra nyomorúságnak, a polgári ingatlan-tulajdon megteremtésének, az adózás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás modernizálásának, a társadalmi tagozódásnak és az azon belüli viszonyrendszernek. Szimbiózisa ez az írás a nemes Krasznay Péter honvédhadnagy és főszolgabíró létének, rátapadva a 1 9. századi Magyarország törvényszerű létére és esetlegességeire. Megjelenítője a rendiségből furcsán-lomhán kilábaló, felemásan polgárosodó magyarországi régiónak, Szabolcs vármegyének és lakosainak. Krasznay Péter látószögén belül ezek közül a legfontosabbak voltak a Tisza- völgy, benne a Szamos szabályozása. A határok regulációja, a vasutak megépítése, a belvízelvezető csatornák megásása, a nyomásos gazdálkodást felváltó vetésforgó térhódítása, a népoktatás megvalósítása, a fogyasztási- és hitelszövetkezetek, a tejcsarnokok megszervezése, a kemecsei petróleumfinomító és a „vámos út...” Az ipari és kapás növények elterjedése, a harmadik nyomásnak, a korábban pihentetett ugarnak kukorica, cukorrépa, burgonya és takarmánynövények termelése „alá való szoktatása.” A nyomtató ló és cséphadaró helyett a gőz- és benzinmotoros cséplőgép, a szárazmalmok helyett a gőzmalmok, az olajütők, a cukorgyárak megjelenése. Nem olyan romantikus egyik sem, mint egy délvidéki éjszakai katonai rajtaütés, nem is olyan hősiesek, mint Budavár falára az osztrákoktól lerázhatatlanul kúszni fel a létrán. Nem is olyan örömteli, mint tiszti ruhát varratni, s arra a hadnagyi rangról tanúskodó vállpántot feltűzni. De egy szolgabírónak a járásában ezek mindegyikéhez köze volt. A szeme előtt, a keze alatt valósultak meg az említett beruházások, modernizációs változások, s ezeknek a változásoknak a működéséhez igazodott a járás, a megye, az ország lakossága, s ezek jelentős hatással voltak a társadalom szakmai, jövedelmi, foglalkozási, műveltségi tagozódására, a szegénység szaporítására, vagy gyérítésére. Szolgabírója válogatta, hogy ki hogyan viszonyult ezekhez a visszafordíthatatlan folyamatokhoz. Krasznay Péter — amellett, hogy egy percig sem adta fel honvéd-álmait, egy fikarcnyival sem csorbította a teljes nemzeti függetlenségért lobogó indulatát, helyt állt a hétköznapok ideg- rendszert, erőt és fiatalságot koptató arénájában is. Minden erejével, tehetségével és szorgalmával munkálkodott a technikai modernizáció és a polgári szabadrendelkezésű tulajdon megvalósításán. Köznapi munkálkodása mellett öt - családot nevelő — gyermekkel gazdagította a nemzetét. 1 91 6-ban, mikor a kaszás elperelte testét e földi világtól, azzal a megnyugtató érzéssel állhatott az életét megítélő Legfelsőbb Bíró elé, hogy betöltötte sorsát. Nem élt hiába. Öt gyereket felnevelni, hármat eltemetni, kiegyensúlyozott családi életet élni, két vöt és egy két gyermekes családanyává emberesedett leánygyermeket sírba tenni... Örömódák és rekviemek váltogatták egymást profán megfogalmazásban, görcsös hivatalnoki stílusban Krasznay naplójában. Nem folytatjuk tovább a munka tartalmi, formai és műfaji sajátosságainak taglalását. Keveredik benne az emlékirat műfaja az életrajz írásával, a családtörténet a községtörténettel, a politikai viszonyok elemzése a nemzetközi diplomáciai lépések és háborús konfliktusok regionális szintű megítélésével. Hiánytalanul benne van Krasznay Péter, benne van a családja, Kemecse dualizmus kori története, Szabolcs megye korabeli politikai viszonyrendszere, amihez társul Szatmár megyéből némi sajátos íz az ottani emberek 35
