Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
hány orosz fogolyra vigyáznak Pesten, Esztergomban, hányra Nyíregyházán. Figyelemmel kísérte azt is, hogy a nagyobb gazdaságok hányat kértek aratni, szántani, vetni. A háború azonban csak nem akart véget érni. Csak a drágaság növekedését regisztrálhatta, és a hiánycikkeket vehette számba. A só, a cukor elkopott a boltokból. Hiányzott a téli tüzelő, a hús, a zsír. Hiány volt ruhaneműkben, világító anyagokban, egyre több iparcikkben, szerszámban. Búzából sem, lisztből sem, kukoricából sem volt elég. Az ára mindennek megháromszorozódott. Már nem vásárolt készen hízót. Maga hizlalt magának. Népes családja is több segítséget várt. Elsősorban élelmiszereket. Gyerekei és unokái ugyanis bérből és fizetésből éltek, s azt neki is tapasztalnia kellett, hogy sem az állami fizetések, sem a nyugdíjak növekedése nem tartott lépést az élelmiszerek árával. Ugyanakkor a hadba vonult férfiak miatt napszámost, részes aratót, földet művelő felest, harmados kapást is nehezebben kapott, s egyre gyengébb munkásokat, növekvő bér mellett. Közben megszaporodtak a koldusok a falvakban is. Olykor-olykor még lelkesedett a magyarok háborús sikereiért, de egyre több oka volt az izgalomra. Előbb az egyik, majd másik unokája is a frontra vonult. Együtt élt ugyan a háborúval, de érdeklődése 1916-ban már egyre inkább a családjára és saját gazdaságára szűkült. Egyre gyakrabban mutatkoztak feljegyzésein a szellemi és fizikai fáradtság jelei. 1916 októberében még szüretelt. Leszűrte és megmérte a mustot. Szokásához híven feljegyezte a mennyiséget, megdicsérte a termést. November 5-én még eldicsekedett előrelátásával, amiért két malacot is hízásra fogott. Megtette most is a szokásos számításait. Krajcárra kiszámolta, hogy mennyit nyert kilónként a zsíron, szalonnán, sonkán és egyéb „disznóságokon” azzal, hogy most maga hizlalt, s nem mástól - mint a boldogabb békeidőben, felesége halála óta mindig - vette a kész hízót. Aztán — ezt követően — rögzített dátum nélkül kiragadta kezéből a pennát a kaszás. Egy befejezetlen mondat közepén félbeszakadt az emlékek és történt dolgok lejegyzése. Krasznay Péter felesége és korán elhunyt leánya mellé költözött a kemecsei római katolikus temetőbe, miközben a nagyvilágban még vadabb vitustáncba kezdtek a hadseregek. Ezekről azonban már csak az Úr örökkévaló birodalmában felzengő harsonák vittek hírt az 1 848-as honvédhadnagynak. A napló keletkezése és szerkezete Krasznay Péternek és családjának a levelezése lappang, vagy megsemmisült. A család magánlevéltára sem ismert, ezért a napló keletkezéséről csak annyit tudunk, amennyit a szerző megjegyzéseiből, a feljegyzések szerkezetéből és a szövegéből kihámozhatunk. Vallomása szerint 1 858-ban kezdte a vele és körülötte történteket írásban rögzíteni. A történések és emberi viszonyulások, természeti, meteorológiai megfigyelések, politikai események rendszeres szemlézését, az igénye szerinti megfogalmazását azonban esetlegessé tették, majd elodázták a társadalmi életben vállalt kötelezettségei, és a szaporodó családjával való törődés kötelmei. 1 859-1 861-ben egyik napról a másikra rászakadt a „kurta ’48” reménydús históriai periódusa. Újra „dolga akadt a történelemmel.” Sokasodott a családja is, és nőttek a gyermekek. Névnapozni, disznótorozni, rokonokat látogatni 1858-tól már szabadabban és gyanútlanabbá lehetett, mint a korábbi években, amikor a hivatalnokok is, a zsandárok is a háborgókra, lázadókra, összeesküvőkre lestek a kirovandó büntetéspénz jutalomként 31
