Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
ígért százalékáért. Ezért figyelték és jelentgették a névnapozásokat, baráti, családi összejöveteleket, gyakorta a református presbiteri gyűléseket is. 1 859-ben megpezsdült Dél- és Közép-Európa élete. Az egyesülő Itália Franciaországtól ösztönzött harci mozgalmai Magyarországon is reményt fakasztottak. Táplálta ezt III. Napóleon is. Nem kell hát csodálkoznunk, hogy a megpezsdült politikai élet kiszárította Krasz- nay Péter kalamárisát. A naplóírás fejezetein való töprengést a politikai és társadalmi cselekvés váltotta fel. A Nyírben és a Rétközben élő, forróvérű emberek által kedvelt idők jártak ekkoriban. A várakozás keltette remény közepette a toliforgatás helyett — Krasznayval együtt bizonyára mások is — inkább kardforgatásra készülődtek a volt harcosok.22 Az alkotmány és a törvényesség visszaállításának reményében a Szabolcs megyei, illetve Dadai járási tisztikarnak Krasznay Péter is választott tagja lett. A februári pátens kiadását követően23 azonban megszűnt az alkotmányosság helyreállításának reménye. Az ország intelligenciája Deák passzív ellenállásra szólító felhívását követte. Krasznay Péter is megtagadta az ország szuverenitását felszámoló, a centralizációt erőltető Schmerling- kormánnyal az együttműködést. A „rövid szabadság” közéleti tevékenységre sarkalló időszakának múltával a szaporodó családdal sokasodó teendők, a birtokrendezések, a határregulációk konfliktusai, a polgári tulajdonú birtokokon szervezendő gazdasági tevékenység, az ezekkel járó nehézségek vonták el a rendszeres naplóírástól az idejét és energiáit. Ekkoriban csak jegyzeteket készíthetett. Azt viszont több-kevesebb rendszerességgel. A középkori szerzetesek annalest író, kuriozitásokat összegyűjtő buzgalmával és kitartásával kellett a kalendáriumok üres lapjaira, napi rubrikáiba sorakoztatni olyan adatokat, amelyeket egyébként kilopnak az emlékezetből az egymásra toluló hétköznapok. A feledéstől megóvni a szükséges esők, a nem kívánatos zivatarok, a hóesések, a korai fagyok dátumait, a búza árának változásait, a kerti fák virágba borulásának időpontjait csak írásban rögzítve lehet. Valószínű, hogy ezeket az idő múltával egyre fontosabbá váló, de könnyen felejthető adatokat a mindenkori kalendárium őrizte meg. Abba jegyezgethette a termésre, időjárásra, meteorológiai anomáliákra, árvizekre, adóösszegekre, piaci árakra vonatkozó adatokat is a házigazda. A napi dátumokkal rögzített jegyzetek készítésére feltétlenül szüksége volt, mert lehetett bármilyen tökéletes a memóriája, évekre visszamenőleg aligha lett volna képes emlékezetben tartani, hogy egy-egy reggel hány Réaumur fok24 volt a hőmérséklet, vagy délután hány óra körül zúdult a zápor a falura, a szőlőskertre. Melyik évben, mikor érkezett meg a hóesés, a tavaszi olvadás. Az év, a hónap, a nap és olykor a percre pontos időre utaló jegyzetek folyamatos készítése, esetleg azoknak esténkénti rögzítése a naplószöveg tanúsága szerint feltétlenül folyamatos kellett legyen. Később, közszolgálati tevékenysége idején - ha korábban nem is járatott volna újságot —, esküdtként, majd szolga-, illetve főszolgabíróként hivatalból is kellett tájékozódnia a félhivatalos országos és megyei lapokból. Ezekben a Krasznayt érdeklő fontosabb témák is helyet kaptak, és később visszaköszöntek feljegyzéseiben. Sejtelmünk sincs róla, 22 Lásd Szabad, 1971.; Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Magyarországon, 1849-1865. I-IV. Bp., 1922-1937. 23 A Februári Pátens 1861. február 26-án jelent meg. 24 Réaumur fok = 1,25 C° 32
