Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
szolgálata alatt - hadnagyi fizetése mellett - elherdálta teljesen az örökségből őt illető részt. Annál józanabb volt, hogy maga és nemes társai vagyoni helyzetének jobbra fordulását remélhette volna a külpolitikai, diplomáciai és háborús fejleményektől. Lelki elégtételt - a szabadságharcot vérbe fojtó cári csapatok megalázó vereségét - azonban mindenképpen remélte. Ezért foglalkoztatta a képzeletét olyan élénken az 1905-ös orosz-japán háború. Úgy hitte, a negyvennyolcas honvédeknek szolgáltat elégtételt minden japán katona, aki vitézül harcol az oroszok ellen. Korábban hasonló okból figyelt a Balkán birtoklásáért folyó orosz-török konfliktusra. Akkor azokkal az egyetemistákkal érzett együtt, akik rokon- szenvtüntetést szerveztek a hajdan Magyarországot 1 50 évig sanyargató oszmán hatalom mellett. Az igazi lelkesedés azonban akkor szakadt fel leikéből, amikor a Távol-Keleten Mandzsúria birtoklásáért kirobbant orosz—japán háborútól azt remélte, hogy a japánok végleg megtörik a terjeszkedni vágyó cár hatalmát. Az országos sajtóból kölcsönzött hírek keltette lelkesedése során szinte tapsolt a japánok egy-egy győzelmének. A lelkének és elméjének kedvező hír olvastán obsitos honvédként vett revansot az orosz hadseregen. Ilyen oroszellenes hangulatban figyelte az I. világháborút megelőzően a Balkánon dúló két háborút is. Ha nem is kárörömmel, de majdnem közönnyel regisztrálta a Ferenc Ferdinánd elleni merényletet. Szolid egyetértéssel aposztrofálta azt a lelkesedést, amellyel a lakosság fogadta a szerbek elleni háborút. 1 848/49-ben Krasznay Péternek ugyanis személyes ellenségei voltak Délvidéken a szerbek, Komárom alatt, s szerte az országban az oroszok. A Ferenc Ferdinánd meggyilkolását követően kitört első világháború sem formailag, sem tartalmilag, sem eszmeileg-szellemileg nem jelent cezúrát a naplójegyzetek folyamában. Nem tapasztalható a hangulatában sem változás. Mint korábban, ezt követően is mozaikokat rak egymás mellé: érzelmileg alig megfogható sorokat, bekezdéseket ír a háborús helyzetről, a Dunán megjelenő monitorok felvonulásáról, Belgrád bombázásáról, a Kárpátokban kibontakozó orosz támadásról, az őszi derekről, a hizlalásra vásárolt malacokról, a nyári időjárásról, a szőlő éréséről és a szüretről. Ha mindenképpen változást keresünk a naplóban, mindössze annyit tapasztalunk a korábbi időszakhoz viszonyítva, hogy háttérbe szorul a belpolitika. Alig esik szó a parlament üléseiről. Még a háború előtt néhány sorban megemlékezett Károlyi Mihály amerikai útjáról, amikor is - Krasznay szerint - Károlyi Mihály Kossuth Lajos hajdani sikerét szerette volna elirigyelni. Másik változás az élelmiszer-drágulás gyakori emlegetése. Nem tagadhatjuk, hogy a háború kirobbanását követően őt is elbűvölte a falevelek hullásához kapcsolt győzelmi ígéret. De ennek az ígéretnek a beváltatlansága nem csökkentette a király iránti rokonszenvét. Sőt! Bizton állíthatjuk, hogy a háború sodrában megbékélt Ferenc Józseffel is. 1 914-ben és 1 91 5-ben már tudatosította, hogy a császár-király születésnapi ünnepeivel azonos időben köszöntik őt is. A Ferenc Józsefet köszöntő diplomaták számát hasonlítgatta az őt személyesen felkeresőkkel, és a levélben, képeslapon neki üdvözletét küldők számával. A levelek 1916-ban már harmadszor készültek lehullani, de a frontokon olykor a leveleknél is sűrűbben hullott a katonák vére. Különösebben ez sem zavarta Krasznayt. Majdnem közönyösen regisztrálta az orosz halottak számát, és érzéketlenség látszatát keltve hallgatott a magyar veszteségekről. Azt viszont pontosan feljegyezte, hogy lányunokái férjei mikor, hova vonultak be, s azt is számon tartotta, hogy fiú unokái mikor, és hány levelet írtak a frontról a szüleiknek vagy neki. Megkísérelte számon tartani azt is, hogy 30
