Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
és a Schmerling-érában. Ennek hiányában keresi társaival az alkalmat, hogy borsot törjön a zsandárok orra alá, kifigurázza, akárha párbajra is kihívja az abszolutizmus bürokratáit. Az alkotmányosság helyreállításának reménye arra készteti, hogy 1 860—1 861-ben részt vegyen a politikai életben. Az Angol királynőbe költöző Deák nemzetépítő, magyarságtudatot mélyítő tettei nem hallatszottak el Kemecséig. Krasznay Péter meg sem említi az országot megmozgató Kazinczy-ünnepségeket, a Kossuth-emigráció részéről Magyarországba küldött híreket, Teleki László hazatérését, a határozati és felirati párt között feszülő ellentéteket. Inkább a hadi dolgok, a Klapka-légió, Garibaldi harcai ismerősebbek előtte, mint a hazai és emigrációs politika rejtelmei. Még a protestáns pátens és a Debrecenben, Szabolcsban, a Felső-Tisza-vidéken ellene feszülő indulat, ismert arisztokraták bebörtönzésének híre sem jut el a naplójába. Vagy katolikusként nem figyelt rájuk történésük alkalmával sem, vagy jegyzetek hiányában 1 901 -re megfeledkezett ezekről a politikai motívumokról. Honvédtiszti elfogultsága miatt egyébként is jobban izgatták a szájról szájra terjedő, Kossuth szervezkedéséről, a porosz-osztrák háborúról, a „kormányzó” diplomáciai tárgyalásairól érkező hírek. Öregkori bölcsessége, a mendemondák okozta csalódásai, a praktikus megoldások iránti rokonszenve okozta-e a korábbi évekre vonatkozó viszonylagos közönyét a politikai mozgások figyelemmel kísérése terén, azt lehetetlen 1901 után rögzített jegyzeteiből kihámozni. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy 1 865-től nem is annyira a Pesti Naplóban megjelent Húsvéti cikk ismertté válásától, inkább az országgyűlés Ferenc József által történt összehívásától, Krasznay Péter Deákba vetette az alkotmányosság visszaállítása terén minden reményét. Amilyen melegen szólt róla az 1 861-es passzív rezisztencia meghirdetésekor, az 1 865-ös politikai küzdelmek során, ugyanolyan mértékű hidegséggel és közönnyel feledkezett meg róla Kossuth Lajos tetemének hazahozatalát, majd Kossuth Ferenc politikai porondra lépését követően. Ekkorra Deák az osztrákokkal kötött rossz alkut, a két Kossuth az 1 848-ban felvillanó teljes függetlenség reményét oltotta Krasznay szívébe. 1 865-ben honvédtársaival még várta Kossuthot, Türrt, Garibaldit, Klapkát, de a harci várakozásánál is átszellemültebben és odaadóbban kérte Isten áldását Deák kiegyezési tárgyalásaira. Mint minden későbbi Függetlenségi-párti politikust ez az enyhe politikai skizofrénia végigkísérte Krasznay Péter életét és közéleti tevékenységét is. Esetében azonban a túlfűtött remények és vágyak fölött mindig győzedelmeskedett a józan mérlegelés és megfontolás. 1 865-1 867-ben is. Regionális elzártságában is helyesen értékelte az 1865-ös fordulatot: „...átlátván az osztrák - rögzítette megközelítően negyven év múlva naplójába —, hogy most már egyedül a magyarokkali jó viszony mellett állhat fenn, maga kereste meg Deák Ferencet, hogy a kibékülés feltételeire nézve nyilatkozzék. Aki is a lángelméjű és ritka politikai képzettséggel megáldott gróf Andrássy Gyulával tanácskozván, megszerkesztették azt a nagy horderejű munkálatot, mely alapjául szolgált az úgynevezett 67-es kiegyezésnek, melyre fektetett alkotmány értelmében kezdetét vette a valódi alkotmányos élet.’"9 Ferenc József és politikai tanácsadóinak koncepcióváltása magával hozta a kiegyezést, és a korlátozott szuverenitásé alkotmányosság helyreállítását. Ennek következtében 1 867. április 16-ra Szabolcs megye — immár a miniszterelnök ellenjegyzésével — kinevezett főispánja, báró Vécsey József Nagykállóba összehívta a megye központi választmányát, és megtartották a tisztújítást. Mint 1 861 -ben, Krasznay Péter most is Mikecz Tamás Dadai 19 19 Napló, 1865-ös bejegyzés 24
