Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
vissza Kemecsére. Ottani határrészüket bérletbe adták, házukat pedig értékesítették. Ez utóbbi tettükkel jelezték, hogy nem szándékoznak többé Ököritón lakni és gazdálkodni. Krasznay Péter Kemecsén az örökségbe jutott birtoka mellé földet bérelt és gazdálkodott. Szőlőt, gyümölcsöst telepített, felügyelte a szántóföldi munkálatokat és szidta azokat a szabolcsi nemeseket, akik hivatalt vállaltak a Bach-féle adminisztrációban. 1858-ban naplóírásba kezdett. Mint hajdan az annalest, évkönyvet író középkori szerzetesek, ő is feljegyezte a körötte zajló élet érdekesebb eseményeit. A kitartás hiányában - vagy mert 1 859-től megszaporodtak a dolgai és felerősödtek a reményei — abbahagyta a naplóírást. Az Itáliában zajló társadalmi és forradalmi mozgalmak, Garibaldi és a vele harcoló magyarok felébresztették a volt 48-as honvéd reményét. Még annyira nem vénült meg, hogy ne bírta volna válla a puskát, háta a borjút. Kossuth is üzengetett haza. Hamarosan jöttek az emigránsok is. A református kis- és középnemesség, még inkább a volt honvédek körében - a Kossuthról, Garibaldiról és Klapkáról érkező hírek kapcsán - felrémlett egy újabb forradalom reménye. Az arisztokrácia és a polgárosultabb, katolikus dunántúli nemesség elérhetőnek vélte az alkotmányos alapon történő megbékélést a Habsburg-udvarral.15 16 17 A szaporodó és növekvő gyermekei iránt érzett felelősségének a gyarapodásával arányosan kopott Krasznay Péter reménye, hogy ő még részese lehet egy 1 848-hoz hasonló szabadságharcnak. Nem is hangoskodott hát különösebben, csak figyelte az eseményeket. Mióta megnősült, megritkultak a hajnalig, másnapig tartó mulatságok. Legfeljebb egy-egy névnap, lakodalom, keresztelő vagy hasonló jeles alkalomkor perdült táncra, többnyire feleségével, s ha igazán jó volt a hangulat, olykor-olykor hajnalban a felkelő nap is megleste a táncukat. Krasznay különösebben nem szidta, csak bosszankodó megjegyzésekkel illette a megyébe telepedett osztrák és cseh bürokratákat, még inkább a hivatalt vállaló magyarokat. Közreműködésükkel ugyanis „az abszolutizmus teljesen organizálva lett, minden nemű hivatalokat, még a vidéki apróbb hivatalos állásokat is beözönlött cseh, morva és német beamterek foglalták el."'6 1 860—1 861-ben, a „kurta 48-ban”'7 lelkesen „tisztújított.” Még lelkesebben választott „népképviselőt.” Annyira elmerült a közdolgokban, hogy az 1 858-ban megkezdett naplóírásra sem futotta az idejéből. A lelkesedése határtalan volt. Még 1901 után is büszkén emlékezett vissza, hogy anno Szabolcs megye beválasztotta képviselő-testületébe Kossuthot, Klapkát és az emigráció több tagját, az országgyűlésbe pedig azokat küldte képviselőknek, akik 1 848—49-ben is képviselték a megye lakosságát. A „megrokkantak” helyett pedig olyanokat választottak, akik honvédtisztként szolgáltak. Elszegényedett vagy megrokkant 48-as közéleti szereplő igen, de az osztrák császárt kiszolgáló áruló kevés akadt ezen a tájon. Velük szembeni indulatára jellemző volt, hogy egyikükkel maga is párbajt vívott, hogy azt követően visszafogadja az „alkotmányos tisztviselők” és barátai közzé. A szolga- és főszolgabírók hivatali körét is érintő tűzesetek, árvizek, járványos betegségek megfékezése, természeti és emberi katasztrófák elhárítása, enyhítése mellett rendre visszatérő témája Krasznay naplófeljegyzéseinek a meteorológiai viszonyok leírása. Szokatlan fagyok, feltűnően nagy hóesések, fergeteges, hirtelen keletkező viharok, kiadós záporok, korai havazások, koraősszel érkező derek, Orbán napi hőmérsékleti anomáliák, 15 Szabad György monográfiájának a címe találóan jellemzi azt a lelkiállapotot, amiben leiedzett az ekkor 30-31 éves Krasznay Péter honvédhadnagy. (Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján, 1860-1861. Bp„ 1971. a továbbiakban Szabad, 1971.) 16 Forrai, 1998. 171. 17 Uo. 186. 20
