Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
konfliktus japán sikereit jegyzetelve, örömének adott hangot, amiért a szárazföldön és tengeren egyformán sikeres japánok szégyenteljes vereséget mértek a cár szárazföldi hadseregeire és tengeri flottájára. Határozottan érezteti, hogy örömét a negyvennyolctól dédelgetett bosszú táplálja. Az ekkor tapasztalható lekicsinylés jellemzi az I. világháború orosz frontjával kapcsolatos megjegyzéseit, kommentárjait is. Ezek az ítéletek és kommentárok - többnyire az országos és világtörténelmi események magyarázatai — általában az országos napilapok publicistáitól értelmezett formában költöztek Krasznay naplójába. Leggyakrabban a Budapesti Hírlapot emlegeti hírforrásként, és — ritkán bár — olykor előfordul, hogy finoman torzítja a pesti lap amúgy is másod-harmadkézből származó információit, s a pontosságra nem ügyelve nevezi meg a hírek és események japán, orosz, szerb, török és más nyelvű, etnikumú szereplőit. A civil élet keretei A szabadságharc veresége után a nem Komáromból szabadult honvédek és politikai szereplők bujdosással, lappangással töltötték idejüket. Az ország közélete megbénult, még a falusi református presbiteri gyűlések tartását is tiltották. E zord idő alatt a komáromi menlevéllel rendelkező Krasznay fiatalsága szeszélyeinek és kedvteléseinek élt. Mentességi passzussal segített néhány barátján. Rakovszky Sámuel ezredes javaslatára úgy döntött, hogy jogi tanulmányait nem folytatja. Barátaival, ismerőseivel szították a passzív ellenállás tüzét, és esténként, éjszakánkét dúdolgatták a negyvennyolcas honvédnótákat. Ha alkalmuk volt heccelték a zsandárokat, fináncokat és a Bach-huszárókát. Gazdálkodott apja birtokán, pereskedett és vitatkozott a határregulációba beleegyezni nem akaró taksásokkal, cont- ractualistákkal, volt jobbágyokkal, szegődményesekkel és részes művelőkkel. 1 852. február 9-én meghalt az édesanyja. Ezt követően a hat élő Krasznay testvér megosztozott a családi örökségen. Az Abaúj, Szatmár és Szabolcs megyei birtokok szét- forgácsolódtak. A regulázatlan és tagosítatlan ezerholdnyi szétszórt birtokból 150—160 holdnyi jutott egy-egy testvérre. Valós nagysága az örökségnek majd csak a tagosítás, birtok elkülönítés és határregulációk befejezését követően derült ki. A táncok és utazgatások, barátok, rokonok látogatása közben szerelmes lett, és még az édesanyja elvesztését sirató gyászév letelte előtt megházasodott. 1 852. október 24-én feleségül vette a 16. életévét alig betöltő Bodó Emelkát. 1853. május 30-án — amikorra járhatóvá szikkadtak a földutak — feleségével együtt Kemecséről átköltöztek Ököritóra az apai örökség rájuk eső részében megteremteni önálló háztartásukat. 1 854 márciusa és 1 869 januárja között nyolc gyermekük született. „Ezzel azután - jegyezte naplójába 1 869- ben Krasznay Péter — befejezést nyert már amúgy is népes családunk további szaporodása, mert bár ekkor feleségem csak 32 éves volt, és igazán viruló egészségnek örvendett, én magam szintén 39-ik életévemet töltvén, legerősebb férfikoromat élveztem, mindamellett az ezután felmerült egy pár nemzési eset korai szüléssel, helyesebben elvetéléssel, orvosi nyelven abortusszal végződött.”'4 A nyolc gyerek közül hárman nem érték meg egyéves korukat. Öten nőttek fel épségben, egészségben, és mindannyian családot alapítottak. A segítőkész és kalákaszellemű Ökö- ritóról - ahol ifjú feleségét az első perctől szeretettel és háziasszonyi segítséggel, apró ajándékokkal fogadták, és beavatták a háztartás titkaiba — 1 856 januárjában költöztek 14 14 Napló, 1869-es bejegyzés 19
