Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Adjon az Úristen neki sok szerencsét, Éltesse az Isten díszes családjával Sohse legyen baja a szocialistákkal, D. Hegedűs István egyleti jegyző Oros községből a szocialisták kérvényt adtak be az alispánhoz, amelyben leginkább magánérdekü panaszaikat adták elő, hogy ti. Burger Mihály földbirtokos nem kellően adta volna ki az aratórészeket. Azt is felhozták benne, hogy ők milyen szegények, egy talpalatnyi földjük sincsen, míg gróf Dessewffynek magának ötezer hold földje van az orosi határon. De a kérvényt senki sem írta alá. Az alispán kiküldte a kérvényt hozzám, hogy saját hatáskörömbe intézném el. Én ismerve az orosi szocialisták vezetőit, azokat hívtam meg a tárgyalásra Burgerrel együtt. Ezek azonban nem egyedül, hanem összes társaikkal jelentek meg a községházánál. Lehettek nyolcszázan. A jegyző látva a szocialisták beözönlését, eleibém küldött egy elöljárót Pazonyba azzal, hogy rendeljek Nyíregyházáról csendőröket, nehogy valami baj érjen. Én azonban egyedül mentem oda, hol a tömeg ahelyett, hogy inzultált volna, éljenzéssel fogadott, és siettek a kocsiról lesegíteni. Ahol azután Suller János szocialista elnököt azzal fogadtam, hogy ugye, hogy elfelejtették a kérvényt aláírni. Hát írják alá előbb, addig nem tárgyalhatom, mert nem tudtom ki a panaszló. Mire kijelentették, hogy tulajdonképpen a Burger aratói a panaszlók. Ők íratták velük a kérvényt. ^ Azok közül többen jelentkezvén, kérelmüket oda módosították, hogy ők egyedül annyit kémek, hogy az egyes aratócsapatok által letakarított gabona keresztjei után kialkudott minden száz kereszt utáni egy kereszt ráadás akként értelmeztetnék, hogy a kerek számon, ti. százon felüli keresztek után is adatnék ki a ráadás. Mit Burger készséggel megadván, panaszukat visszavonták. A kérvényükben említett azon kifejezésre nézve, mely szerint a gróf Dessewffy birtokának felosztását látszottak kívánni, megmagyaráztam nekiek, hogy amidőn 1330. évben Róbert Károly magyar király Basarab oláhországi fejedelem ellen nyomult seregével, a hegyek között az ellen által körülvétetvén, nagy veszélybe jutott. Hogy a király megmentethessen, egy Dezse nevű főnemes a királlyal ruhát cserélt, és életét áldozta érte. Ez volt a Dessewffy grófok őse. Ezért kapták az utódai a sok birtokot, s hogy megérdemelték, igazolja az, hogy most is bírják. Ha ezt az orosiak közt feloszthatnánk, egy-egy hold jutna egy emberre. Dehát ha ma Fessa Gyurinak vagy Sibola Samunak kiadnánk az egy holdját, jövő héten már a Dancinger kocsmárosé lenne, akitől azután bajos lenne feles, harmados földet kapni. Hát nem jobb, hogy a gróf bírja?! Azután élhet a szegény ember is. Hát nyugodjunk bele, hogy így van ez jól. Azután gyerünk, lássunk dologhoz. Ne pazaroljuk a szép munkaidőt haszontalan fecsegésre. Azzal többektől kézfogással elbúcsúzván, szépen eloszlottak. így bántam én el a szocialistáimmal, és ily módon sikerült megóvni járásomat miden rendetlenségtől. * Ezen évi február hó 15-én a kemecsei népbank részvényesei közgyűlést tartottak, melyen elhatároztatott, hogy amennyiben a bank ügyei az egymást felváltott kemecsei illetőségű s származású ügyvédek hanyag és részben hűtlen kezelése miatt az intézet a tönk szélére jutott, nehogy annak további fennállása mindég újabb-újabb kezelési költségeket eredményezzen, az intézet likvidáljon [megszűnjön]. Minek végrehajtásával egy, a tagokból választott küldöttség bízatott meg, melynek elnökéül Krasznay Péter, tagokul: Borbély Gáspár, Mikecz Miklós, Géczy Ádám, Vitéz Lajos, Márkus Péter, Pethő Elek, ügyvivőül dr. Járossy Sándor ügyvéd megválasztattak. Kik e tárgyban választmányi gyűlést tartván, 140