Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

vették a dolgot, és kérelmüket a tárgyaló járásbíró, Nagy Lajos jó barátom is támogatván, bűnvádi eljárás iránti előterjesztésemet visszavontam, Ferlicska pedig a mindkét részről való költségek kifizetése mellett keresetét visszavonta.

*

Ezen évi május hó 21-re a Budavár bevétele emlékére emelt honvédszobor126 elkészülvén, annak leleplezése azon napon, mint Budavár bevételének 44. évfordulóján nagy ünnepélyességgel eszközöltetett. A Budavár, mostmár csak Buda belváros északi végén lévő Dísztéren, melynek szintén északi vége felé volt emelve a diszes emlék, mely egy erőteljes fiatal 48-as honvédtisztet ábrázol, aki egyik kezében kivont kardját villogtatva, baljában egy 48-as honvédzászlót magasra emelve törött ágyúkerekek fölött törtet felfele, lelkesült arcát a felette lebegő Geniusra emelve, ki feléje babérkoszorút nyújt. Mondanom is felesleges, hogy az ünnepélyre oly óriási tömeg lepte el a budai oldalt, hogy a különben jó, tágas Dísztérre csakis a 48-as honvédek, és azokon kívül az országos előkelőségek és a megyék küldöttségei bocsáttattak be. így is nemcsak a Dísztér, hanem a belé torkolló utcák is tömve voltak díszes közönséggel. Sőt a tér körüli házak ablakai és fedelei is meglepve voltak. Onnét hallgatták az ünnepélyes szónoklatokat és gyönyörű énekléseit a közreműködő operai és más énekkaroknak.

Ezen ünnepélyt megelőző nap délutánján találkoztam először az én akkor még egyetlen nászommal, Mezey Mihály 48-as honvéd tüzérőmaggyal, aki igen előhaladott kora dacára lakóhelyéről, Besztercebányáról letörekedett ezen kiváló alkalomra Budapestre, ahol azóta, amidőn 1849-ben mint a faltörő üteg parancsnoka Budavár falain 11 rőfhyi széles rést töretett, egyszer sem fordult meg. Fiával, Mezey Gyula vömmel a Pannónia Szálloda előtt várták megérkezésemet. Hol azután együtt kedélyesen megvacsorálván, az öreg in- ^ dítványára elhatároztuk, hogy az ünnepélyről nem jövünk vissza Pestre, hanem a bécsi kapun lemegyünk a Horváth-kert felé, és ott valamelyik étkezőhelyen megebédelvén, megtekintjük a helyet, hol az öreg a rést törette a vár falán, hogy van az befoldva, és onnét majd a Margitszigetre rándulunk el, s ott töltjük a délutánt.

Reggel a Sas vendéglő előtti téren gyűltünk össze igen sokan 48-asok. Úgyannyira, hogy olyanok, akik a 10. honvéd zászlóaljnál kezdettük a szolgálatot, de a forradalom után széjjelszéledvén, azóta alig találkoztunk, egész meglepetést keltő számmal kerültünk össze. Persze hogy nemigen ismertünk volna egymásra több mint 40 év után. Hanem Szabolcsból összekerültünk ott én, Borbély Gáspár, Csajkos Elek és Gyula, Diószeghy Pál, Szentmarj ay Gyula, Kicsár István. Amint egymásnak hálálkodtunk, örvendezvén azon, hogy oly sokan vagyunk még, akik a 10-diknél kezdettük a szolgálatot, a más vidékiek közül kivált Guty Ferenc és Gönczy Sándor Beregből is hozzánk jöttek azzal, hogy ők is 10. zászlóaljbeliek. Ezek után jött Hafinecz János ungi, Nagyiday Menyhért és Ilosvay Lőrinc ugocsai, Böszörményi László szatmári, Tóth Sándor dorogi, Jakabfalvi Gyula gömöri fiúk. S így 15-en kerültünk össze, akik mint 10. zászlóaljbeliek a rácok elleni csatában - különösen a perieszi sáncoknál - részesültünk a vérkeresztségben. El lehet képzelni ebbeli örömünket, hogy 44 év után, ha megöregedve bár, de még mindég tűrhető testi erőben és jó kedélybeli állapotban láthattuk újból egymást. Honnét azután a 48. honvéd zászlóalj zászlója alatt vonultunk gyalog a Lánchídon keresztül Budára,

126 A budai és óbudai honvéd egyesület közgyűlése 1871-ben elhatározta, hogy emléket állít azoknak a szabadságharcosoknak, akik 1849-ben Budavárát bevették. A honvéd egyesület a munkával Zala Györgyöt bízta meg. Az építész Schickedanz Albert volt. Az emlékművet 1893-ban állították fel.

125