Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
szeptember hóban alig volt képes ügyei állásáról vele értekezni, és még azon hó 27-én meghalt, anélkül, hogy ügyes bajos dolgai iránt intézkedhetett volna. Pedig részint mint Nyíregyháza városának 18 éven keresztül polgármestere, részint mint túlságosan is odaadó, jó barát sok oldalról kezesül igénybe vétetvén, a több részről felmerült bukások folytán - mint kezes - igen bonyolult viszonyok között hagyta hátra nem valami nagy vagyonát. Mely kétes helyzet lebonyolítása nekünk, testvéreinek, mint közvetve utódjainak sok dolgot adott. Annyival is inkább, mivel hátrahagyott javainak haszonélvezete özvegyét illette, aki abból az ügyek rendezésére nem volt hajlandó semmit áldozni, hanem inkább nehezítette és gátolta igyekezetünket fényűzésre hajlandóságával. Elsőben is oly fényes temetést rendeztetett szegény testvérünknek, amilyet ez ideig alig látott Nyíregyháza városa. Amelynek készpénzbeli kiadása - dacára, hogy annak a lelkészek, dalárda, fogatok sat. a város részéről mint polgármesternek ingyen lettek kiszolgáltatva - a hétszáz forintot meghaladta. Amit sürgősen fizetni kelletvén, azt sajátomból már másnap kifizettem, melyért az örököstársaim a kemecsei, az enyémmel határos kis birtokát adták nekem által, amibe az özvegy is beleegyezvén, azt véglegesen birtokba vettem. A vételárt a regále-vált- ság illetőségemből fizetvén ki, azt ezúton maradandólag értékesítettem. Gábor testvérünket tehát elég korán, 70 éves korában elvesztettük. Benne elvesztettük családunk fejét, amennyiben közöttünk a legidősebb testvér és köz- és váltóügyvéd lévén, minden, a családunkat érdeklő ügyeket ő gondozta. Mint gyermektelen és elég jó anyagi viszonyok közt lévő ember, és igazi szerető testvér, kész volt a család összes tagjaiért, valamint egyesekért is szükség esetén áldozatot hozni. Mindannyian tehát lesújtva éreztük magunkat halála által. Mintha közös atyánkat kísértük volna sírjába, annyira keseregtünk az ő elvesztése felett! Béke legyen porai felett! Mint családunk seniorának életéről szükségesnek vélem következőket emlékezetül feljegyezni; úm.: Krasznay Gábor született Szatmár megye Ököritó községében 1821. március 20-án. Atyja, Ferenc, anyja, Marusi Olasz Erzsébet volt. Római katolikus vallású, alsóbb iskoláit Debrecenben, jogi tanulmányait Kassán végezte. 1844-ben ügyvédi oklevelet nyert. 1846-ban megválasztatott Szabolcs megye III-ik alügyészéül. 1848. augusztus 12. beválasztatott a megye által alakított önkéntes mozgó nemzetőri zászlóaljhoz hadnagynak, mely zászlóalj 48. számú honvéd zászlóaljjá alakulván, ő is honvéddé lett, és azzal az összesen 21 nagyobb ütközetben mindenkor részt vett. Az 1849-iki július 11-iki ácsi csatában már mint százados jobb vállán egy kartácsgolyótól megsebesült, melyben öt hétig szenvedett. És bár a golyó lapockáján csontot is sértett, abból teljesen meggyógyult. Azon évi október hó elején a komáromi kapituláció után szerencsésen hazaérkezett. Attól kezdve pár évig a szülei házánál folytatta az ügyvédkedést. Majd jó anyánk halála után pár évig Bogdányban, később Nyíregyházán ügyvédkedett, hol azután végképpen letelepedett. 1861-ben és 1867-ben ismét meg lett választva megyei I-ső alügyésznek, melyet 1872- ig viselt. 1873. február 10-én megválasztatott Nyíregyháza városa polgármesterének, és a néhai Rakovszky Sámuel 48-as honvédezredes [után] a szabolcsi honvédegyesület elnökévé. ...[A 66-67. oldal hiányzik.] * A reformátusok nagy templomát, mely azon évben nemcsak újrafedve, és mennyezete ^ erős deszka árkusokra [ívekre] épített álboltozatra vétetett, hanem egyszersmind déli oldalához egy jókora terjedelmű toldalék emeltetett, ami által a templom belseje igen sokat nyert térfogatában. Ezen ünnepélyes alkalomra - mint járási főszolgabíró - meghívatván, azt minden tekintetben, még a templomi szertartás utánra rendezett közlakomára nézve is, 121
