Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
károlyisták Jékey Móricot jelölték alispánnak. Alispán Nagy László lett ugyan, de azért a megye székhelye Nagykároly maradt. Mindamellett egyesekre - éppen a legjobb tisztviselőkre nézve - csapással járt ez a választás, amennyiben - különösen a központi tisztviselők - akik Károlyhoz ragaszkodtak, a másik győzedelmes párt által kiszoríttattak állásukból. Ezek között Adám testvérem is kimaradt árvaszéki ülnöki állásából, és nyugdíjba lépvén, elment Zalaszentgrótra lakni Etelka leányához, kinek félje ott a harkányi uradalomban intéző tiszt volt, és ott érte el az 1890. évet Sándor elutazása előtt öt pályatársaival együtt, kikkel egy privát helyen egy szegény sorsú özvegyasszonyságnál közös étkezésen voltak, levétették magukat. A csoportképen Sándorral együtt igen jól fényképezetten ott vannak Olchváry Zoltán, Morvay Pál és Jármy Imre törvényszéki jegyzők, és Bónis Zsigmond és Komis Géza közigazgatási gyakornokok. Mely fotográfiából nekem is küldtek, helyesebben hoztak egyet a fiúk. Itt tartották meg a búcsúlakomát egy reggelig tartó murival, melyen Erzsi lányommal és Nemes Tóni, Mikecz Tóni és Anna és Szabó Gizi és Erzsi, a csinos kemecsei lányokkal vígan járták a csárdást, ürítgetvén a jó kemecsei vinkót. Megjegyzem, hogy a lányok Sándornak 1-ső és másodfokú unokatestvérei voltak, ti. a két Mikecz leánynak az anyja az én, a Nemes Tónié a feleségem testvérei. A Szabó lányoknak pedig a nagyanyjuk volt az én ipámnak testvélje. Persze, hogy azért a lányok szülei és még más rokonok is jelen lévén, meglehetős népes összejövetellé fejlődött. * Ezen év május havában elrándultam Sarmaságra pár napra Katitsékhoz, ahol őket nemcsak friss és jó egészségben találtam, hanem akként is egészen szokatlanul megelégedve, és teljes jólétben. Nemcsak kitűnő, jó fejőstehenük szép hornyával és pár javított malackájuk és mindennemű aprómarhájuk volt, hanem még Katits egy jó kis mokány lovat egy kis futó kocsival kibírt az állomáshoz tartozó gyepekről tartani, melyen a szomszédos községekbe kirándulásokat tehettek. Új vasút lévén, kevés foglalkozással járt. S így sok szabadidővel rendelkeztek. Lakásuk igen kies helyen feküdt a Kraszna és Szilágy folyók összefolyásánál, mindkét folyó különálló szép völgyeire gyönyörű kilátással. Még egy fél holdas kis szőlőt is vásárolt Katits, melyben a cseresznye már zsendülni kezdett. Katits mennyre-földre tagadta, hogy soha nem megyen el Sarmaságról, míg él. Sohasem volt olyan boldog, mint itten [!]. De hát ember teszi a fogadást eb, aki megtartja. Még azon év folyamán a csapi állomás üresedésbejövén, oda pályázott, és el is nyerte. De onnét pár hó múlva Valócra tétette át magát, a csapi lakás kényelmetlen voltát adván okul. * Gábor testvérem már előző év november havában kisebb mérvű agyszélhűdést kapott, ^5 melyből azonban a gyorsan alkalmazott orvosi segély folytán hamarosan felüdülni látszott. Azonban az a jobbanlét csak látszólagosnak bizonyult. Úgyannyira, hogy már ezen év tavaszától kezdve folytonos fej szédülések, és később agylágyulás előjelei mutatkoztak nála. Amely baj a nyár folyamán oly fokra emelkedett, hogy kénytelen volt egészsége helyreállítása végett hosszabb szabadságot kérni, mely alatt azonban állapota napról napra súlyosodott, mi miatt nem volt hideg vízgyógyítás alá vehető. Annyival is inkább, mivel arról, hogy házát bármely kevés időre is elhagyja, rávehető nem volt. Végre már 120
