Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
néhány évvel előbb halászi jegyzővé történt választása alkalmával nagy szolgálatot tett. Hálából tehát mindenképpen igyekezett őt a vizsgára jól előkészíteni, és egyrészt annak köszönhette, hogy ezen évi február 18-án kitünően sikerült vizsgát tehetett. Más részről ezen kitűnő oklevelén kívül, úgy a tassi birtokosok közt lévő barátjai, és különösen Vi- dovics Ferenc volt képviselő, valamint a járási főszolgabíró, Komoróczy Aladár szíves pártfogásuknak köszönhette, hogy még azon évi március hó 25-én Tass község jegyzőjének egyhangúlag megválasztatott. Ezen állást szerencsésen el is foglalta, és még azon évi Húsvét ünnepét családjával, melytől egy év óta elkülönítve kellett tengődnie, új otthonában örömmel tölthette. * Február hóban ment féijhez Ádám testvéremnek Etelka nevű igen csinos és kedves leánya _JA Losonczy Árpád nevű gazdatisztjéhez gróf Károlyinak. Igen népes lakodalmat tartottak, melyre én násznagy, feleségem nyoszolyóasszony, Mariska és Erzsi leányaim nyoszolyó- leányokul voltak meghíva, ahová szép, csendes téli nap lévén, kocsin mentünk el. Igen jól mulattunk, sokat évődtünk a menyasszony Gábor nevű testvégével, aki akkor III-ad éves jogász és egy éves önkéntes lévén, amint Debrecenből hazaindult, a pályaudvaron egy finánccal találkozott. Gabi rövidlátó lévén a fináncot katonatisztnek nézte, és stellungba [vigyázállásba] vágván [magát], neki hűségesen szalutált. Amin annyira megbosszankodott, hogy amint visszament az ezredhez, rögtön jelentkezett superrevízióra [felülvizsgálatra], és mint rövidlátót ki is szuperálták. * Azon évi december hóban leégett Szatmáron a Károlyi-ház néven ismeretes szabad kúria épülete, mely reánk nézve azért volt nevezetes, mivel az épületben lévő egy nagy ebédlőteremnek mestergerendáján következő felirat volt bemetszve: „Edificatum, faventes Deo, sub provisoratu Nikolai Krasznay anno 1723.” [Felépíttetett Isten segítségével 1723- ban Krasznay Miklós felügyelősége idején.] így akkor építtetett, amikor az én szépapám volt a gróf Károlyi család leányági rokonainak a felügyelője, akinek nagyapja I. Krasznay Miklós Becsky Annát bírta nőül, akinek anyja báró Károlyi Terézia volt, s így ő ahhoz a szabad kúriához jogosult leányági örökös volt. * Ez évben oly rohamosan folyt a nyírvíz-gyűjtő csatorna építése, hogy az késő őszig teljesen elkészült, és október hó 30-án ünnepélyesen meg is nyittatott. Előző napon estére úgyanis a collaudirozásra [műszaki átvételre] kirendelt miniszteri szakértő küldöttség, valamint a Tisza Társulat megbízottjai, és a meghívott érdekeltek: én és a megyei főmérnök - mint a megyei küldöttek - a berkeszi határbeli Fekete agár nevű csárdánál összegyűlvén. Mezey munkavezető mérnök és a többi munkálkodó alkalmazottak korán reggel két terjedelmes csónakon a csendesen folyó csatorna vízén megindultunk lefelé, és estére Kemecsére értünk, hol az összes személyzet a községbeli birtokosoknál éjjeli szállásra kiosztatván, nekem jutott a szerencse, hogy három grófot, úm. gróf Lónyay Menyhértet és Béla fiát, és gróf Vay Ádámot s Szögyényi Emil társulati igazgatót vendégeimül tisztelhessem. Reggel 8 órakor már mindannyian csónakon ültünk, és délre Kótajba értünk. Ott, ahol a csatorna a községet átszeli, annak belső lejtékén Boronkay főmérnök által rendezett ebéd, és gróf Lónyay Menyhért által főzött tea várt bennünket. Az összes községi lakosság felettünk a hidat és töltéseket ellepve, muzsikaszóval várakozott, és villás reggelink mellé minden felköszöntőre örömkiáltságokkal [! ] éljenezett. Az étkezés vége felé én is gratuláltam a nagy jövővel bíztató mű építőinek, és felkértem a közöttünk lévő berceli evangélikus református 104
