Raj Tamás: A nagyhalászi Hevra-könyv - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 37. (Nyíregyháza, 2009)

egyszerűek, mondhatni naivak, ám ugyanakkor rendkívül bájosak, megnyerők, és azok a magyar parasztság és az ott élő zsidó lakosság szoros kapcsolatáról tesznek tanúbizonyságot. A magyar falusi környezet (tájkép, szőlőhegy, gémeskút, pipacsok, búzavirág, cseresznye stb.) folyamatosan visszaköszön a képeken. A rajzok olykor az egyes Hevra-tagok foglalkozására utalnak: a borbély nevéhez tükröt, az asztalosképkeretező nevéhez lécekből ácsolt Dávid-csillagot, a szabó neve mellett ollót ábrázoltak. Sőt, Weisz Béla kiskereskedő neve mellett még üzletének (házának) képét is láthatjuk. A rajzokból a humor sem hiányzik: Zucker Salamon rabbi neve mellett két oszlopon (ezek a hajdan volt jeruzsálemi Szentély két oszlopára emlékeztetnek) kaktuszt találunk, amellyel a rabbi nyilván igen szigorú, szúrós természetére utaltak... A zsidó hagyomány szerint az egyik legnagyobb bűn a másik ember megszégyenítése. „Aki megszégyeníti embertársát (szó szerint: aki kifehéríti embertársa arcát), az olyan, mintha vérét vette volna" - olvassuk a Talmudban. Ezért aztán könyvünk írói különös gonddal ügyeltek arra, hogy mindenki nevét a lehető legrangosabb címekkel lássák el. A „reb" (= úr) mindenkinek kijárt. Aki a vallási tanításokban, vagy a Talmudban is jártasabb volt, egyenesen a „főrabbi" (héberül morénu haráv) címre formálhatott jogot. Ne csodálkozzunk tehát a könyvünkben gyakorta ismétlődő magas rangú címek felett. Ugyanakkor, a bejegyzések készítői és az aláírók magukat szemérmességből, vallásos alázattal „szerénynek" vagy „kicsinek" (héberül hakatan) nevezik. Az élők neve után általában a „gyertyája (vagy mécsese) világítson" (héberül néró jaír, jelentése: sokáig éljen) kifejezést találjuk. Az elhunytak nevét követően a bibliai eredetű „lelke legyen egybekötve az élők kötelékével", „az igaz ember emléke áldott legyen a jövendő világ életében", illetve egyszerűbben az „emléke áldott legyen" vagy a „béke (legyen) fölötte" formulát volt szokás elhelyezni. Ezeket többnyire kezdőbetűkből alkotott héber rövidítéssel jelzik. Szövegeinkben egyébként is igen gyakori a kezdőbetűkből alkotott héber mozaikszó, az úgynevezett notarikon. Mint minden hagyományos zsidó közösség, vagy egyesület, a Nagyhalászi Hevra Kadisa tisztségviselői is választás útján nyerték el kitüntető címeiket. Az Egylet elnöke és az elöljárók (őket nevezik olykor jótevőknek is, tuvim, vagy parnaszim) és a legfontosabb, a pénztárosi feladatot ellátó egyleti elöljáró (héberül gabáj, jiddisül gäbe) választásáról készült régi feljegyzéseket utólag csatolták a Hevra-könyvhöz. Még arra is volt gondjuk, hogy a Hevra szabályzatban rögzítsék: „a Szent Egylet elöljárója (pénztárosa) ne legyen egyben jótékonysági elöljáró is", nehogy a két tisztség egyszemélyi megoldása visszaélésre adjon alkalmat. A szentegyleti jegyzőkönyvben jóformán néhány családnév ismétlődik, ami egyértelműen arra utal, hogy a helyi közösség igen belterjes életet élt, tagjai többnyire egymás közt házasodtak. Érdekes, hogy nem találunk köztük egyetlen tipikusan magyarosított családnevet, viszont akadnak eredeti magyar családnevek is: Farkas, Fényes, Retek stb. (A Farkas zsidó családnév már egy 13. századi magyarországi oklevélen is előfordul.) A személynevek azonban mindig héberül kerültek be a Hevra-könyvbe. Érdekes, hogy egyes rajzok is az illető nevére utalnak: például a Cvi nevű személy mellett e héber név jelentésének megfelelően szarvast láthatunk. Ha valaki Lévi törzséből származik (levita), vagy ha az illető Aron főpap apai ágú leszármazottja (kohén), azt minden esetben szükségesnek érzik megemlíteni: „igaz kohén" (héberül kohén cedek, rövidítve Katz). A feltehetőleg kocsmárosként tevékenykedő Retek Ábrahám emléklapján házának és kocsmájának képe mellett, tölgyfa alatt borral, barhesszal, étellel terített asztalt ábrázoltak, valamint egy bibliai héber feliratot: „S Ábrahám terebintus fát ültetett" (Mózes I. könyve, 21. fejezet 33. vers). Elképzelhető, hogy mindezzel az illető vendégeket invitáló, jótékony házigazda személyét szerették volna kiemelni. Teichtahl Jakab lapján gémeskutat látunk, alatta ugyancsak bibliai idézettel: „Mert ebből a kútból itatják meg a nyájakat" (Mózes I. könyve, 29. fejezet 2. vers). Itt azonban nem az illető foglalkozására való utalásra kell gondolnunk: a „főrabbinak" titulált, feltehetőleg vallásilag magasan képzett ember nem lehetett vízhordó, inkább azt jelezték ezzel, milyen sokan merítettek Teichthal Jakab tudáskincsének kútjából. A nagyhalászi zsidó közösség szoros kapcsolatot tartott fenn a korabeli Kárpátalján (a mai KárpátUkrajnában) élt, különösen vallásos (ugyancsak magyar és jiddis nyelvű) zsidósággal. így például könyvünkből kiderül, hogy Zucker Hájim (Herman?) rabbit, aki 1905-1922 között Nagyhalász főrabbija volt, ezután az akkoriban igen nagy létszámú és rangos beregszászi hitközség szellemi vezetőjének,