Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
Petrovics Péter alatt gyökeredzett meg. Annak utána Mágochi Gáspár földes úr és Bereg megyei főispán idejében erősödött meg leginkább. O erősítette meg a váriakat a Moghioroh - zéghi (mogyoró szegi) vízi malom bírásában. Ezen malomhoz 1590-ben, ezen Vári családoknak volt jussok: Miklós, Pipó, (Filep) Bakos, Lewrinczy, Derne, Berczyk, Ryz. Szombati napon pedig a belső személyeknek. Mint ez kitetszik az 1590-ben, Torsás Gergely, malom bíróságában készült és pergament könyvben írt malomhoz tartozó törvényekből. Iskolájában tógás diákok görög és zsidó nyelveket is tanultak, a kisebb tanúlókat ezek vezérelvén. Jövedelmük volt a hidnál holt Borsa szegen, a Vám keréknél, vagy harmadik vizi malomnak szombati vámja, minden hónapban egyszeri templomi kihirdetés, a lakosoktól rendes sorba főzés, vagy coquia. stb. 1780-tól kezdve nem voltak tógás diákok, hanem attól fogva mai ideig a nagyobb tanító mellett van a kisebb gyermekek számára egy külön más tanító is preceptor név alatt és van leányok tanítója is különösen. Nagyobb tanulók száma 30-40. Kisebbeké 60-70. Leány tanúlók száma 50-60 szokott lenni közép számítással. Gyászos év volt az 1716. mikor a tatárok, a kán fia vezérlete alatt berontván Moldvából Erdélybe, s onnan Magyarországba is, Vári városát is feldúlták, még a keresztelő ónkannácskát is elvitték, mint szintén a lakosok nagyobb részét, akkori lelkész Dömsödi Jánossal és iskolatanító Bökényi Polák Andrással, de akit kevés idő múlva, másokkal együtt kiszabadítattak, s hivatalukba visszaállottak. A Bökényi Polák család nevezetes arról, hogy abból a reformáció kezdetétől fogva mindig volt lelkészi hivatást viselt egyén 300 néhány évig. Utolsó volt Bökényi Polák Imre, Ártándi lelkész, aki meghalt 1839 tájban. A XIII. században épült temploma elavulván és elszűkülvén, azon épület a Borsa vára köveiből kibővíttetett és egy ma is fennálló csinos templommá alakíttatott és 1795-ben fel is szenteltetett. Paplaka és iskolaháza a templomtól távol, az úgynevezett Szurdék utcában lévén, az egyház a templom mellett alkalmasabb helyet szerzett, ahol a régi Borsóvá vára romjaiból csinos paplak és iskola ház készülvén a fi tanító a tanúlókkal ezen XIX. század elején, későbben a lelkész is új díszes lakába beköltözött. Az említett Borsóvá vára rómaiból készült még a városnak nagyszerű vendégfogadó épülete is. Az egyház anyakönyve 1745-ben kezdődik. Régiségéről nevezetes egy úr asztali ezüst pohár, amelynek oldalán olvashatók az azt 1687-ben készíttetők nevei, e képen: „ Város fő B. Fazakas Mihály, Accél István, Csibak Mihály, Gombkötő Benedek, Molnár János, Varga Pál, Varga István, Ko István, Laza István, Sij István, Fábián Anna, Molnár Istvánné. Anno Domini 1687. " Van egy nagyszerű abrosz is, amelynek kerületi arany szálakkal egészen ki van varrva az LV Zsoltár. A közepén pedig ezen szavak: „atta Redmeczi Sófia. 1692. " Nevezetes itt még a Szengor nevű temető, amely hajdan a borsovai nagyszerű földvár volt, amelynek Árpád bejövetelekor utolsó szláv várnagya Zengor vagy Szengor volt. Hibásan nevezték ezt tehát némelyek Szent György temetőnek. Ezen várról neveztetett hajdan Bereg vármegye Borsóvá vármegyének, (Comitatus de Borsva) amely vár, nevét a mellette elfolyó Borsva, vagy Brsva folyó víztől vette. Ezen várnak északi és déli falait Árpád lerontatta és a mellette
