Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
lévő széles és mély sáncba vonatta, mint Anonymus Belez Regis Nótárius írja. Kapuja ezen várnak a nyugat felőli oldalon esett, amely helynek ma is Vaskapu a neve. A kapu előtt egy fél hold forma sziget volt mesterséggel formálva, amelynek mai neve Eszenyő. Két üreget vettek a várba észre, egyiket a kápolnánál, másikat a Vaskapunál. A várbeli bolthajtások igen alá szállottak már 1812-ben, mind az által még az iskolás gyemekek azok alatt, azon évben össze vissza bujkáltak és játszadoztak. Az ezer esztendős boltozatok alatt!! Demjén István fiscalis úr, gyermekkorában még játszadozott e boltozatok alatt. A várat és Eszenyőt körül vevő széles és mély tó, a régi vársánc, Pap Tavának neveztetik. Ez a vári lelkészeknek eleitől fogva kizárólagos halastói haszon vételül szolgált, alkalmasint a római katolikus időszakban is. A reformált korban pedig ennek használatában a vári papokat meghagyta a rendező nagy kegyúr Petrovics Péter, úgy szintén a nagylelkű Mágochi Gáspár jótevő főispán és földesúr is. Azonban az 1836-ban ásatott Borsa csatorna ketté vágván, majd az 1847. évi Tiszaszabályozó Társulat mérnökei lecsapolván, víz nélkül hagyatottan, néhai halászati használatának csak híre és emléke maradt fent. A Borsa vízén voltak Vári városának két vízi malmai a város északi végénél lévő Szakálasi vagy Alsó Malomnak neveztetett. Ez a város közvetlen birtokában volt, a borsovai határ fele volt s némely gazdáknak tulajdona volt. E két malom a vidéknek megbecsülhetetlen kincse volt. Ezen malomnak szombati vámja (évenkint 70-80 köböl élet) a belhivatalnokokat illette oly módon, hogy 2/3 a papé, 1/3 rész pedig a két fi tanítóké lévén; ez utóbbi részből 2/3 a kisebb fi tantóé volt, amíg 1835-ben a Borsán létezett minden széles vízi malmok, mint az árvíz szabad folyásának gátolói felsőbb rendelet következtében elrontatni parancsoltattak. Mely szombati vám megszűntéből eredett tetemes veszteség némi pótlására, a város lakosai, termesztményük jobb neméből fél vékás élet fizetést (48 köböl élet) ígértek és teljesítnek. A leírt Borsóvá vár egész belső tere, valamint annak itt ott még látható föld bástyái, emberek emlékezetét haladó idő óta a jelen napig, a Váriak közönséges temetőhelye. A monda szerint a vár közepén volt kápolnát és keleti bástyái tornyocskát, 1657-ben végromokban, a felbőszült lengyelek ledöntötték. 66. Tiszavid Ezen egyház 1646-ben Tiszaszalkának volt filiája. 1736. január 9-én lett anyaegyházzá. A tiszavidi egyház, az 1848-ban 356 lelket számlált. Anyakönyve kezdődik 1763-ban. Régi paticsos fallal épült temploma helyett, új kőtemplomot kezdett építtetni. Az úr asztali, kívül belől megaranyozott ezüst poharára ezen írat van metszve: „néhai tekintetes: N. Lónyai Gábor: Uram meg hagyatott özvegye T. N. Gúti Erzsébet ata az Vidi templomhoz: Isten: dicsőségére: Anno. 1710." így hát kellett már akkor templomának lenni és az pedig a mostan is fenn álló volt. A reformációtól kezdett, soha eléggé nem kárhoztatható bal szokás szerint a vidi egyháznak is, iskolatanítói is, ugyan csak a papok voltak 1833-ig. Ekkor lett első iskolatanítója Gyimóti József, akit azóta szakadatlanul követtek a többiek. 1768. május 30-án 34 családfőből állott a tiszavidi egyház.
