Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)

A nyíregyházi zsidók pusztulása

A 15. századból zsidóellenes pogromokról, vérvádról is vannak adataink. 1493-ban Nagyszombaton keresztény gyermek rituális meggyilkolásával vádoltak egy zsidó közösséget, akik közül többeket máglyán elégettek.

2 A középkorban a zsidóság Buda, Esztergom és Pozsony környékén, felvidéki és nyugat-magyarországi városokban telepedett meg. Létszámukat 3-4 ezer főre teszik, közülük legtöbben a német nyelvterületről származnak, de jöttek Franciaországból és Spanyolországból is. 1526-ban, a tragikus mohácsi csatát követően számuk lényegesen csökkent. A városokból kiűzték őket, akiket azután a törökök összefogdostak és rabszolgaként elszállítottak. A török uralom alatt a hadikereskedelem újabb lehetőséget biztosított a megtelepedésükhöz. Buda visszafoglalása után, 1686-ban létszámukat mintegy 1000 főre teszik. Három zsinagógájukban háromféle vallási rítust követtek: a németet, a spanyolt, és a szírt. Az ostromlók nem tettek különbséget török védők és zsidó kereskedők között. A zsinagógába menekülteket levágták, másokat fogságba vetettek, akiket váltságdíj fejében a prágai és a nikolsburgi zsidók szabadítottak ki.

3 Vármegyéink A zsidók megtelepedése szempontjából vármegyéink, Szabolcs, Szatmár és Bereg századokig csaknem érintetlen területnek számítottak. A megtelepedésről az első források a török kiűzése utáni időkből származnak. A „zsidótartási jog", vagyis a zsidók letelepítésének joga királyi privilégium volt, amelyet eladományozhatott. A leghatalmasabb földesurak azonban nem kértek királyi engedélyt a telepítéshez. Ha úgy gondolták, hogy a tespedésben lévő gazdaságuk és kereskedelmük fellendítésében hasznosak lehetnek, engedély nélkül is telepítettek. így járt el a szatmári békét kötő gróf Károlyi Sándor is, aki 1724-ben Nagykárolyba tíz zsidó családot telepített, sőt még rabbit is küldött nekik Pozsonyból.

4 A földesúri telepítések ellenére a 18. század közepéig a zsidók lélekszáma a három vármegyében nem számottevő. 1698-ban Szatmár vármegyében csupán hat család élt. Pár évtizeddel később, 1735-ben Beregben 235 főt számoltak össze, Szabolcsba 1746ban csaknem ugyanennyit, 60 családot, azaz 202 főt. Ugyanebben az évben Szatmár vármegyében már 346 fő élt, ez az 1698-as adatoknak több mint a tízszerese, de a lakosság számához képest még mindig elenyésző.

5 2 Uo. 3 Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. összeállította Szakály Ferenc. Bp., 1986. 505., 524. o. 4 Szatmár vármegye. Szer. Borovszky Samu. Bp., é. n. 493. o. 5 Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárból. Szerk. Ságvári Ágnes. Bp., 1994. 13. o.