Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
A három vármegyében a betelepedés első nagyobb hulláma az 1750-1790-es évek közötti időszakra esik. Ez természetesen összefüggésben van Lengyelország felosztásával (1772), illetve Galíciának a Habsburg Birodalomhoz való csatlakozásával. 3 A betelepülők többsége azonban ekkor nem Galíciából érkezett, hanem cseh és morva területekről. Nyíregyházát ez a bevándorlási hullám nem érintette. 1840-ig a zsidók csak a bírók írásbeli engedélye alapján tartózkodhattak a városban egy meghatározott ideig. Az újratelepült közösség életét szabályozó 1757. évi szerződés 20. pontja erről így intézkedik: „Mind az nemes vármegye előtt, mind más akármely háborgatások ellen is minden tehetséggel megoltalmaztatik, sem zsidó, sem görög, sem más vélek egyben nem férhető kereskedő, vagy másféle lakos közikbe nem egyenlittetik, hanem természetekhez szokásokhoz illő móddal engedtetik meg a magok adminisztratioja'* Később megerősítik a tiltást: „ezen város törvénnyé vált szokása szerint itten zsidók egyáltalán fogva nem tartózkodhatnának. " 7 Mindezek ellenére azonban a városnak már az 1750-es évektől élénk gazdasági, kereskedelmi kapcsolata volt a zsidókkal. Az itt tartott országos vásárokon eladókként megjelenhettek, a városháza udvarán pesti zsidók vették meg a gyapjút, a balkányi zsidók pedig pálinkát szállítottak Vármegyéink közül a betelepedés első hulláma leginkább Szatmár megyét érinti. Az 1746-os 364 fővel szemben 1787-te 2227-re nőtt az itt élő zsidók száma. A betelepülők foglalkozására nézve egy 1770-es összeírás 8 ad tájékoztatást. Szabolcs megye négy járását különkülön írták össze. A dadái járásban 75 családot találtak, akik közül 23 család földművelésből élt. A másik három járásban összeírt 16 családból viszont csak 6 volt földművelő. A többi a betelepült zsidók hagyományos foglalkozását űzte: kereskedő, iparos, bérlő, mészáros, kocsmáros volt. A megye 85 településén 236 családban összesen 994 fő élt. 9 A betelepedések második szakasza az 1785-1840-es évek közötti időszak. Ekkor a túlnyomó többség már Galíciából érkezik a három vármegyébe. A „lengyel zsidóknak" Mátészalkán külön városrészük is volt. A 19. század közepére mind Szabolcsban, mint Szatmárban tízezer körüli a zsidók száma. Szabolcsban 10 661 fő, Szatmárban 9091 fő. 10 6 Megjelent Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságolt város története: Nyíregyháza, 1886. 205. o. 7 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML, V. A. 102/b Nyíregyháza mezőváros tanácsának iratai. Igazgatási iratok. 25/105. 289. sz. 1829. 8 Gábor Anna: A zsidók letelepedése Szabolcs és Szatmár vármegyékben. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1991/1. 32-50. o. 9 A történelmi Bereg megyére vonatkozóan nagyon kevés levéltári adat áll rendelkezésünkre, mivel a trianoni békediktátum következtében szétszakított vármegye iratanyaga csaknem teljes egészében a határon túlra került és kutatása rendkívül nehézkes. 10 SZSZBML, IV. B. 109. Szabolcs vármegyei zsidók összeírása, 1848. (a továbbiakban IV. B. 109.)
